Lemondtak a babavendégek... sőt a holnapi vendégek is (azt annyira nem bánom, sógornőm + 2 gyereke + após), úgyhogy a csudatisztalakásban fogunk hemperegni...Igen, igen! Mert ma megint csinálta, csak persze pont nem láttam, csaka végeredményt...
Voltunk ma piacon mamával, meg utána elkalandoztunk egy zokninagykerbe (120 ft-ert vettem bébizoknit, pamut!!!), és mama nagyon büszke volt az uncsijára, még sosem látott ilyen jó gyereket, azt mondta egy eladónak
Egy szó nélkül nyomult velünk Dóri mindenhová, 1 órát néztük a zoknikat pedig... És a hentes néni megkérdezte, mennyi idős és azt kellett kimondanom, hogy 6 hónapos! Úgy megviselt, olyan volt, mintha azt mondtam volna, hogy nagykorú vagy ilyesmi. Olyan nagy, már nem kis pici baba!!! De azért így is édes!
Áttértünk a Milumil 1-ről, a 2-re ill. csak szeretnék, eddig az 1-et nem lehetett kapni, de 2-t, 3-at igen, most persze a 2-t nem lehet kapni. És ezért vagy negyed órát álltam sorban a aptikában, meghallgatva egy hány db-os gyógyszert vegyen a felírt helyett, meg egy csíp ha pisilek, segítsen rajtamot, akkor kinyílt a másik pénztár és a mögöttem álló nyugdíjas bácsi, aki alig élt, amikor beért, oly hirtelen ott termet, hogy én addigra meg sem fordultam. Ufó ő is???
Én bevallom, amíg terhes voltam, nem is mentem bkv-val, mert annyira féltettem magam az emberektől, a reggeli és délutáni csúcsforgalomban. Dolgozni kocsival kizárólag, inkább ültem a dugóban, ill. lemondtam egypár dologról. Egyszer metróztam, még éppencsak kerekedtem, ekkor egy 50 körülő hapek arrébb húzodott, így lett egy fél hely számomra, de nem állt volna fel! Tehát vette a lapot, hogy pocaskos vagyok, de nem állt volna fel. Aztán elkezdtem ájuldozni, mert valamit nyomhatott Dóri, és akkor itthon maradtam végleg. Ennyit a régi szép pocakos időkről...