Csajok!
Én úgy érzem, h meg fogok őrülni.
De tényleg.
31 hónapja küzdök, és hiába.
Sok felesleges pénzkidobás után végre kiderül, h pcos vagyok. Szedem a gyógyszerem és betartom a diétám.... lefogyok (megint fogytam - ezt csöndben jelzem), jók az eredményeim. Elmegyek hsg-re, ahol kiderül, h tökéletesen átjárható vagyok és "gyönyörű" a méhem.
Akkor mi a fene a baj???????????????????????
A hsg most arra volt jó, h összezavarja a ciklusomat. Kb ennyire, semmi másra. 27 napra jött meg.... vicc! Ráadásul úgy görcsölök, h itt pusztulok meg. (8 előtt óta fent vagyok, de még csak most tudtam levonszolni magam egy gyógyszerért)
És mindeközben tegnap kiderült, h Bálint exe terhes. Azt mondta B., h őt nem érdekli, mert tőlem akar gyereket és tudom, h ezt így is érzi. De belegebedek ebbe az őrületbe. Bármit teszek, nekünk akkor sem lesz babánk. (???)
A csaj olyan gebe, h megpöckölném és belehalna (de tényleg), a nagymamájával élnek a pasijával egy panelben.... és tessék.... neki megadatik az, amire én 18 éves korom óta vágyom.
Tudjátok, nekem elég sz*r gyerekkorom volt. És mikor végre kiszabadultam a szülői házból, akkor azt mondtam, h se suli, se munka, se semmi nem fog érdekelni, csak az, h legyen mellettem vki, aki igazán szeret és boldog családban éljünk. Azt akartam, h az én gyerekem ne úgy nőjjön fel, ahogy én... Tudatosan így élek és hiába.
Az Istennek is látnia kell, h bármit megtennék a babáért, mégsem kaphatom meg... ne haragudjatok, de nagyon elkeseredtem.
Nem tudom, h mit követtem el, amiért nem lehet gyerkőcöm, de kezdem úgy érezni, h mindenkinek lesz, csak nekem nem.
Azt hiszem, jobb, ha el is hallgatok.
Bocsánat, h pont ide írtam mindezt le, de már tényleg úgy érzem, h meg fogok hülyülni.
Mégegyszer bocsánat.