Sziasztok! :-)
Köszönöm az elszórt kenyérmorzsákat, jelentem, amint az ábra mutatja: sikeresen idetaláltam! :-)
Sajnálom, ami az indexes topicban történt! :-(
Ezt (persze elsősorban) magamra, de természetesen davira is értem, meg úgy globalice!
Sajnálom, hogy vannak agresszív és tapintatlan emberek! Nekem az anyukám azt tanította gyerekkoromban, hogy ha valakit nem szeretek és nem vagyok képes simogatni, attól még nem kell ám ütni!!!
Azt is sajnálom, hogy Dondaniel a puszta feltételezéseit (és fájdalom, de teljesen téves képzelgéseit!) konkrét tényként közölte veletek, s hogy hazudozott rólam és befeketített... és ő, aki egy alapítvány kuratóriumának az elnöke, olyan alapvető etikai szabályokat hágott át, mint a titoktartás és diszkréció.
De mindegy, ezen lépjünk túl, csak úgy szerettem volna elmondani nektek! :-)
Ha bárkit érdekel, hogy miért nem Jocót fogadtuk örökbe, e-mailben szívesen elmesélem, itt, publikusan többet nem szeretnék mondani a dologról, mert mindenütt kémkedő "readonly"-kat sejtek (átkozott skizofrénia!!!).
Ami viszont csodálatos: tegnapelőtt hazahozhattuk a kisbabánkat, a mindössze 12 napos Dániel Mátyást, aki egyszerűen tökéletes kisbaba... mellesleg azért is fájt annyira, hogy Dondaniel rasszizmussal vádolt, mert DaniMatyi szülőanyjában is volt egy-két vonóval (bár számunkra ez egyáltalán nem volt egyértelmű, de ő maga mesélte el, hogy a nagymamája cigányszármazású), viszont ez egy csöppet sem számít!
Egyetlen dolog fontos: hogy ő van nekünk, a miénk, szerethetjük, szolgálhatjuk hű alattvalóként, ő pedig puszta lényével és jelenlétével bearanyozza az életünket! :-)
Tökéletesen boldoggá tesz minket, ami miatt két napja levakarhatatlan a mosoly az arcomról, föld fölött járok, és csak azt mondhatom: megérte a várakozást, a küzdelmet, a harcot, a sok váratlan és keserves fordulatot, a bántást, a fájdalmat... mert már most, a kezdet kezdetén annyi örömet és megható érzést, boldogságot kapunk tőle, amennyit még legszebb álmainkban sem mertünk elképzelni. Sosem hittem volna, hogy még a vállon pihegő büfiztetés is ennyire bensőséges és boldogságos tud lenni, ahogy a pici kezecskéivel kapaszkodik és kaparászik, miközben fejét a vállamra hajtva elégedetten szuszog. :-)
Örülök, hogy rátok találtam és hogy elmondhattam ezt nektek, mert "amoda" nem volt kedvem beírni semmit. :-)
Most pedig megpróbálom berakni a kedvenc fotómat: