Ja nem tudjátok, azt hittem hogy irtam. 96-ban novemberében 42-hétre, indítással szültem (szegénykém nem nagyon akarozott kijönni, jobb volt bent neki
) Reggel hattól sűrű fájások közepette délután 3 körül lett meg. (olyan fájásaim voltak, hogy egy percse sem enyhültek
) én már nagyon kivoltam bukva, erőm semmi
közölték hogy a gyerek feje beszorult pedig már látták, illetve tapintották, igy vákummal szedték ki. De sajna kb. 10 percig nem kapott oxigént és az méreteimhez képest nagy volt (3.800 gram)
Az egyik doki azt mondta, hogy császárhoz már késő volt és nem gondolták, hogy ekkora bébi
Sajna nagyon nem emlékszem rá, mert rögtön elviték a klinikára őt
egy hétig tartották életbe gépek segítségével de aztán szegénykém nem birta tovább
(A klinikai gyermekorvos megmondta a férjemnek, hogy "örüljünk" ha nem éli túl mert annyira fogyatékos lett volna, hogy soha nem vihettük volna haza, tehát valahogy igy jobb mindenkinek, főleg neki
De ebbe még az volt a gáz, hogy a férjem szülinapja előtt szültem egy nappal és ő azóta nem ünnepli a szülinapját, a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy elvesztettük. És ezek után most mégegyet elvesztettünk hát ezt is elég nehezen dolgozuk fel
JA ÉS MINDKÉT GYERKÖC FIÚ VOLT