Sziasztok!
Hát én sem győzöm átolvasni, olyan hatalmas a termés!!!
És még mi lesz itt, ha mindenki itt lesz, s nem nyaral...?!
Csodásak a baba-portrék! Én ilyenkor mindig meghatódom, meg arra gondolok, marha szerencsések vagyunk, hogy van már ilyen.
Anyáink és nagyanyáink nemigen járkáltak sűrűn UH-ra, főleg nem kaptak fotót hozzá!
Már én is alig várom a köv. UH-t, (még három hét!!!) akkor elméletileg átnézik tetőtől talpig, genetikai vizsgálat lesz.
Akkor kapjuk meg az első képecskét is róla, majd teszek fel.
Ott lesz Julcsi lányom is, az asszisztens néni azt mondta, erre bejöhet. Még jó, mert nem tudnánk hova rakni. Marci fiam addig táborozni fog, apa meg dolgozni.
Bababolt: én is elmegyek, szétnézek, nekem is kellene már nadrág, már csak 1 jön rám, legalábbis tegnap még rámjött...
Rosszakarat és pletyka: hát én is megjártam, mert a közvetlen főnökömnek már most el kellett mondanom, pusztán azért, mert a jövő évi munkáimat nem tudtam elvállalni. (szívem szerint én is rejtegettem volna még Kispöttyöt.)
A főnököm bizalmas információként elmondta az egyik kollégámnak, tényleg csak munkaszervezés szempontjából.
Na ez a némber meg nem állt a helyzet magaslatán (vagy annyira buzgott benne a jóindulat), s megkérdezte egy másik, velem egy osztályon dolgozó kollégától, aki semmit nem tudott az egészről, hogy mikor fogok szülni. Mikor ezt megtudtam, egy "kicsit" kiakadtam, mint ahogy a közvetlen kollégáim is, de aztán egy álmatlan éjszaka után úgy döntöttem, én mondom el nekik, nem óhajtok teret adni a pletykálkodásnak.
Bementem hát az irodába, s minden "osztálytársnak" elmondam, mi a hír. Kértem azt is, hogy ha valaki tudni akar még több infót (hány szempillája Kispöttynek...), azt tőlem bátran megkérdezheti...
(Persze senki nem fog odajönni, ez nyilvánvaló...)
Úgyhogy Eperfagyi NYUGI, ne is törődj velük, az emberek nem mindig tudják a másik helyébe képzelni magukat!.
Te csak örülj a babócának, s viseld büszkén pocikát!
Rita!
Tök jó, hogy olvasol a babócádnak mesét magyarul!
Próbáld ki a népzenét és a gyerekjáték-dalokat, meg a verseket is!
Mágnes!
Most megnyugtattál, mert az utóbbi időben nekem is sokat fájt a pocim, s a vizsgálatok szerint is minden OK.
Mostmár én is csak óvatosan fekszem hasra, valahogy nem esik jól, tehát Kispöttynek sem kóser a dolog...
Ja, és érzem őkelmét a pocakomban, bár még csak a 11. hetet kezdjük. Esténként beszélgetek vele, még nem hangosan, csak úgy magamban, amikor azonban a családtagok jönnek oda hozzá, akkor mindig mondjuk, ki jött oda, hogy tudja szegény gyerek, ki zaklatja (itt van atyád, Julcsi/Marci simogat
...)
A héten csak nagyon ritkán leszek gép-közelben, ma utazok a gyerekekkel Kiskunhalasra, s ha be tudok menni a könyvtárba, akkor megnézem, hol tartotok, ha nem, akkor vasárnap estétől vagyok újra!
Addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, s a babócákra!
batkata