Kimike!
Háát így olvasva benneteket kezdeti elégedettségem azonnal kritikába csapott át Beni beszédileg! De Robi leállitott,hiszen majd 3 hónap van közöttük(mondjuk Meteor Pancsijával épp egy idős, de ő meg ugyi lyány!)
.Szóval mivel valóban magam is láttam,hogy 3-4 hete (vagy hogy)még szinte semmit sem beszélt,most meg fekszik az ágyon, eszébe jut valami és elkezdi mesélni pl.a balatoni út motoros bácsijait meg kamionjait, hogy mama elment busszal meg ilyenek.
Hát most már tényleg az elégedettség nyugalmát választom, aztán majd lesz még 10 is az a számolás-ráér, meg szin, formafelismerés is gondolom.Én ezekre nem is gondoltam,hogy mutatnom kéne neki,annyi más van,ami iránt érdeklődik.Pl.motoros autós újságot olvas apával,a formakirakókat nem preferálja.Ellenben a tanyasi udvar állataival sokáig eljátszik,bevásárol,főz stb.
Pancsi rendszámtábláján megakadtam-ez a lány egy zseni lesz majd meglátjátok!
Ja,suttogó. Hát erre a lefekszik és kialudtam magam dumával felkel szitura mondanám,hogy sajna szivat a gyerek-de most hogy elővettem a suttogót konkrétan ir ilyen gyerekről. Megigérem hogy hétvégén elolvasom ezt a részt, de ma dolgoznom kell este meg jönnek haza végleg a keresztfiamék amerikából, fincsi kajcit főzök és még a gyerkőket is össze kell szednem,mert Blani megy ki apával a reptérre .
A kis 6 éves kap egy magyar foci labdát, meg a shellkutas kocsikból a magyar csikosat.
Ja, a Suttogót azért vettem elő megint,mert kiváncsi vagyok mit ir a bilizésről. Beni ugyanis tele pisil és kakilja a kertet: a pisire azt mondja, hogy kaki, a kis barna macira meg gy néz mint egy ufóra, ésaz istennek sem akar ráülni a bilire!
Ja, de,ha dinnyét eszik és nem tetszik neki,hogy csinizi a popóját a fű-ez esetben kegyesen ráül a bilire.
Az elején nektek is úgy volt,hogy úgy kb 6 másodpercet ült reggel a bilin?
ÓÓÓ, a babakocsit sanálom.
Ja, szitu: Én nagyon laza vagyok e ekintetben. Most kemények lesznek a szavaim,nem kertelek,bocs.
Mélységesen felháborit amit a sértett 3 éves anyája mondott a gyereknek-ez nem gyereknek valószöveg,ez az ő saját sértettsége,ami mögött még egy házastársi,anyósi konflikus is lehet és jól kiadja magából a játszón. Másrészt ne akarja már megvédeni a 3 évesét, tisztelje már annyira a csemetéjét,hogy ő biza el tudja maga is intézni. Milyen felnőtt lesz belőle, hogy szocializálódik az oviban,ha anyuci mindig mindent megold helyette. Ezekből lesznek az árulkodó júdások, szalad óvó nénihez.
Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a másik anya nem neveli a fiát, szabadabb pórázon tartja, had menjen, had konfrontálódjon. Én azt az elvet vallom meg kell hogy vivják a harcaikat és nekünk ebbe csak a legvégső esetben, sérülés veszély esetén kell beleszólni. Én azt is szoktam hagyni,hogy egy másik gyerek rácsapjon Benire,mert kiváncsi vagyok mit reagál, felveszi-e a harcot, vagy visszahúzódik. Én a megfigyelő legyen az anya elvet vallom,amibe belefér a pletyi is. Ebben a konkrét esetben a másik anya szépen 2 mondatban elmondthatta volna, hogy nem szép dolog kiönteni a homokot,a másik kisfiú szomorú emiatt stb.
Ehhez azonban látnia kellett volna a szitut,hiszen alap, hogy a pletyiző anyának azért fél szemmel is néznie kell csemetéjét-épp azért,hogy utána nevelhessen. Az én értékrendemben a játszó a közösség tanulás helyszine, példákon,mintákon át kell lmegtanulniuk a gyerekeknek mit szabad és mit nem,mi helyes és mi nem. Én ezért nem szeretem azt sem, ha egy teli homokozóban egy anya játszik a saját gyerekével,hiszen így meg nem tanul önálló, vagy más gyerekkel közös játékot a csimota, ott is mint otthon az anya irányit,ő mondja meg milyen sütit süssenek, megvédi a gyereket, nem engedi a közelébe a másikat.
Ez a kor 2-3-4 egyébként az énkép, az önakarat kialakulásának ideje, természetes, hogy próbálgatják a határokat:mi az enyém,mit vehetek el, meddig mehetek el, hol ütközöm ellenállásba. ez az álatvilágban is igy van, normál fejlődési szkasz, ösztönös. De, mivel mimár ugye lejöttünk a fáról,az anynak kellmegmutatnia,elmondania, eddig a határ, nem szép, nem helyes elvenni, az az övé, ez atiéd, itt a te dömpered, szállitsátok együtt a homokot...stb...mittomén.....
Ezek a sarkos esetek,úgy látom a játszón vannak átfedések,lágyitások,amit én normálisnak tekintek. Szóval nem feltétlen csinálja rosszul az anya, ha homokozik a gyerekkel, ha játszótárs akad akkor azonban én háttérbe vonulnék és messzebbről megfigyelő lennék.
Azt azért bevallom-bár ez lenne helyes, én sem mernék odamenni a másik anyához és szépen megkérni, figyeljen már a gyerekre,mert megint ezt és ezt csinálta. Inkább megfognám a csibészt, az ölembe ültetném és elmondanám neki,hogy az a kisfiú most szomorú,amiért kiöntötted a dömperét, gyere segits újra teletölteni stb. Aztán tuti odajönne a másik anya,aki lehet, hogy elmondaná, hogy jajj alig birok a gyerekkel, rombo l mindent,a férjem alkesz,milyen nehéz stb. Innen meg már van épitő,segítő beszélgetés-szóval utálom a tudatlan durrogást,(bár nekem is rosszul esne, ha szegény kicsi fiam homokját bántanák), inkább próbálnék közös nevezőt keresni a két gyerek között.
A alavélemnyem,meglátásom az a gyermek és felnőtt konfliktusokkalkapcsolatban, hogy fele sem lenne, ha sajna nem úgy működne atöbbség, hogy tudatlanul durrog, hergelimaát,mert "biztos ezt dirrekt csinálta,mert én azt gondolom,hogy ő azt gondolja, és fú meg há-miközben tapasztalom, hogy 1-2 mondatos figyelő-értő beszélgetéssel másodpercek alatt tisztázni lehet a helyzeteket. A legtöbb esteben kiderülne, hogy semmiség az egész,a másik pl. munkahelyi stresszes háttérből fakadó figyelmetlenségből véletlenül tett olyat, amit a másik támadásnak vélt, megbosszult, akkor már a másik is gondol amit gondol,ő is háborúzik stb, ez csak egy kitalált példa, a beszélgetés hiányára és a pozitiv,megértő,segitó hozzállás hiányára akarok itt célozni:a nekem rosszul esett,én ezt éreztem,megbántottál, mire a másik:úú bocs, nem állt szándékomban, csak meglöktek,szédülök stb-mittomén-lényeg a kimondás és nem a gondolati találgatás-puffogás. Fúú, bonyi voltam?
Na,már megint jósokat irtam. Bocsesz.