Sziasztok!
Nemone: Szuper jó híreket hoztál!
Nagyon megható lehetett látni a pöttyöcskédet. Egyre jobban bízom én is a lombikban.
Dita: Pirianyót nem szeretjük, de gondolj arra, hogy ez lesz az utolsó a következő egy éven belül.
Inszemre fel!
Linácska: Nekem azért nem volt olyan vacak a munkahelyem, mint Neked, de én is baromira utáltam bejárni dolgozni. Most volt átszervezés nálunk, és ennek keretében áthelyeztek egy másik szervezethez, szóval majdnem olyan, mintha munkahelyet váltottam volna (csak nem saját elhatározásomból tettem, hanem kényszerből). Én is sokáig tűrtem, mert nem akartam feladni a babaprojektet (úgy éreztem, hogy a munkahelyváltás és a babaprojekt nem egyeztethető össze), ezért maradtam, és próbáltam elfogadni a helyzetet. Most kíváncsi leszek, hogy az új helyen hogyan fogják tolerálni a lombik miatti hiányzásaimat.
Jah, és utólag, de itt egy kis hó Nektek! Csodálatos érzés volt június végén ilyen nagy hóban mászkálni.
Amúgy ma iszonyú vacak napom volt.. elindultam a BMC-be feliratni a lombikhoz a recepteket, és annyira elábrándoztam, hogy a postaláda kulcslyukában lógva felejtettem a lakáskulcscsomómat (a postaládán prímán megadva, hogy melyik lakáshoz való a kulcs). Kb. fél órával később vettem észre, hogy nincs nálam a kulcs, és beugrott, hogy hol hagytam. Rohantam vissza BKV-val, folyt rólam a víz, és kalapált a szivem rendesen. Szerencsére a ház egyik lakója megtalálta, bevitte magához, és kiírta a liftbe, hogy hol a kulcsom, és vissza is adta. Ha nem jó ember találja meg, akkor bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna.. Még órákig remegett minden porcikám utána, ezért ma nem indultam el újra a BMC-be.. majd holnap.