Bocsi, ha sok voltam.
Kiscica: Azért elég ijesztően hangzik ez a könnycsatorna-átmosás, a nagy tű... De ha Maszatnak nem fájt... Babámnak újszülöttként fertőződött el a szeme és kötőhártyagyulladása volt, de a csecsemősök cseppentgettek neki, így, mire hazavittem, már teljesen gyógyult, váladék nincs. Biztos Maszat is hamar gyógyul.
Kisfruzsi, jó hogy kérded: Tényleg, milyen volt a szeme Maszatnak?
Kisfruzsi: Nekem is szokott sírni, mikor kajálnia kellene, és nem szopik, csak sír és sír, be-bekapja a cicit, de nem kell neki! De ez a hasfájása miatt van, mert látom, hogy húzza felfelé a lábát és aztán nagynehezen kakil és pukizik, tisztába teszem, és minden rendben, szépen elalszik szopás közben. Lehet, hogy Almának is valami más baja van, és a cici csak azért nem kell neki, mert fáj valamilye, melege van, stb.? Durva lehetett bedurrant cicikkel!
Pihenőszék nekünk is jó lenne, mert imádja, ha hordozzuk a lakásban, vagy ha hintáztatom a karomban és a babakocsiban sem elég, ha megyünk, attól még sír, de ha közben még ringatom is, akkor bealszik szépen (erre pont tegnap sikerült rájönnünk apával).
Csöppke: Tök jó, hogy Lőrincnek már nem fáj annyit a pocija. Babámnak még vannak nehéz napjai (pl. tegnap), de pl. vasárnap szinte evett és aludt egész nap! És a mai nap is így indul (kop-kop-kop)!