Kditke,
Azt hiszem, nem nekem céloztad, de nekem írtad, úgyhogy akkor már válaszolok.
Az idősebb generáció, végződve kb idősebb nagymamáinknál nem járt játszótérre gyerekkorában, mert nem volt rá szükség. A nagy család divatosabb volt, több volt a gyerek a családban, a környéken. Emellett sokkal ritkább volt a karrieranyuka. Mit barátnőm, aki a gyerekágy alatt is dolgozni fog, sőt, amikor majdnem elvetélt félidőben, azon siránkozott, hogy nem vihette be a laptopját a kórházba.
A mai tinik jobbára nagymama nélkül nőttek fel, mivel divatosabb a dolgozó nagymama, mint az otthon kötögető, emellett az otthon maradó apuka/anyuka is ritkább.
Ráadásul amíg még az én gyerekkoromban sem lehetett a tv elé nyomni a gyereket, mert vannak halvány emlékeim arról, hogy csak egy estimese volt és slussz, most már pár hónapos gyerekekre is van célzott műsor. Hihetetlenül utálom, amit ez a gyerekekkel csinál. Mi e helyett is megyünk nagyon sokat a játszira.
A játszótér nem ér semmit úgy, ha a gyerek egyedül játszik, de ennyi idősen már egymástól is sokat tanulnak. Nem a csapat kell, azt még nem tudja kezelni, hanem egy-két gyerek. Natinak pár hónapos korától van barátnéja, látványosan profitált belőle mind a kettő. Pont azt tanulja meg, hogy ne vegyék el tőle a lapátot és hogy oda tudja adni. Az "önzés" alap, semmi gond nincs vele, mivel nem tud nézőpontot váltani.
Az első viszont tény, hogy a nagyon stabil szülő-gyerek kapcsolat, azt semmi nem helyettesíti.
A "beraknak egy játszótérre" az nem szocializál.
Otthon ülő anyukák:
Simán hangulatkeltés. Sajna vissza akarják vonni a 3. évet, úgyhogy megy az alapozás. Azt viszont nemigen számolják ki, hogy mennyi egy bölcsis gyerek ellátásának ktge, meg hogy a gyerekek 8%-nak van elég hely a bölcsiben, ráadásul nem is mindenhol elérhető "szolgáltatás".
Ami az én gyomromnak azért sok: Anyuka két gyerekkel otthon, az egyik oviban, a másik bölcsiben. Na ezt neee.
Mazsi,
Angliában ez a segélyből élő réteg durvább. Valószínű, hogy én sem mozdítanám a hátsóm a munka irányába, ha amúgy is megkapnám a pénzt.
Igy nem tudom elítélni őket. Csak sajnálni, hogy ennyi elég nekik az életből, mert ennyi jut.
Sno,
Szerintem már azzal elég sokat "törlesztünk" az állam és a magyar hon iránt, hogy adófizető-utánpótlást nevelünk.
Ez nem segély, hanem a legkeményebb meló, amit vha is csináltam, pedig elég jó munkamorálom van.
Panka,
Azt hiszem, össze tudnám rakni magam a típusokból. És elég sok anyukát jellemez, akit ismerek.
Nagyon jó a frizurája.
A szendvicset Szabi egyesével, kissé túlméretezett kockacukor méretben kapja. Így eszik meg belőle olyan 5-10(nagyon jó esetben) db-ot. Ha ledobja, vége a kajának. Így méltóztatik kenyeret vagy zsömit enni. Ez egy reggeli adag.
Az miért nem megy, hogy azt edd, amit ő? Nálunk csak olyan kaja van, amit én szeretek, és azt kapják, slussz.
A babakocsiban ha kidobja, nem kap mást egy jó darabig. Elég hamar megtanulta Nati, az innivalóját is már kb egy évesen visszaadta, Szabi viszonylag lassabb. Ha mindig pótolod az elvesztett kincseket, akkor meg azt tanulja meg.
Allergia:
Lassan nem tudok olyant mondani, amire nem allergiás vagy érzékeny vmelyik ismerősöm. Nekem a kész ételek és a Mc kaja a mélypont, mivel tele vannak olyan dolgokkal, amit nem akarok adni a gyerekeknek. Ennek ellenére, kényelmi okokból, már mindkettőt kaptak (Nat nem, ő átaludta a Mekit). Nekem az olyasmi, mint a dió, még mindig messze jobb, mint az ismeretlen összetevőjű dolgok, mint pl a túrórudi vagy egy gyerekjoghurt. Az élelmiszer adalékok nincsenek rendesen bevizsgálva, ennek ellenére rendesen terhelik őket. Pedig olyasmit is kapnak nagyiktól.