Jaj Sugi!
Nem akartam senkire a frászt hozni. A helyzet, hogy barátíink felajánlottak egy pénzmagot kölcsön bútorozásra, amit majd szépen apránként adunk vissza. Ez úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Viszont, hogy így ölünkbe hullott a lehetőség, tegnap és szombaton is jártuk a bútorboltokat, mértünk, számoltunk, néztünk, próbáltunk... arra maradt időm és erőm este, hogy megmossam az agyaraim, és végre alukáljak.
Vérnyomim mértem reggel, meg este, mindannyiszor jó volt. Tegnap viszont ebéd után is megmértem, mert olyan nyomott volt a fejem. Nem magas, de határ, pedig ugye az ebéd nem fárasztó, éppen szunyálni készültem. 137/78 p: 106
Amúgy minden rendben, méricskélem majd továbbra is, ez nem nagy idő. Na meg a védőnőtől kaptam egy ketyerét, hogy ne kelljen vennem a szülésig.
Megyek, visszaolvasok, és igyekszem jönni. Kinga viszont turbórudi üzemmódba kapcsolt, újabban csigamán, képes csigával együtt aludni, ha nem veszem észre. Kis zebracsigára kell gondolni.
Hiába mondom, hogy a csiga nem szereti az ágyát, meg ő füvet eszik és nem nokedlit, valahogy nem tudom a barátságukat szétoffolni ilyen bagatell infókkal.
Mennem kell, majd jövök. Ja és egy kép, olyan vagyok rajta, mint egy jóllakott ovis. Kb. egész nap így nézek ki.