Hali!
Vagyok énis!
Röné!
No, asszem be tudok állni a sorba, akik tudják, mit érzel most!
Gondolom, emlékszel még, én mennyit bőgtem és örjöngtem a terhesség alatt a Zuram miatt!
Teljesen átérzem a problémádat, persze tudom, ettől sajnos nem érzed magad jobban...
De csatlakozom az előttem szólókhoz, a hormonok is nagyban rátesznek arra, ami amúgyis sziven ütne, igy meg triplán kijön az emberen.
És igen, valami miatt a pasik is megkergülnek a terhesség alatt, nem ám csak mi. Hogy mi miatt ez még egy őrült nagy rejtély. Az első gyerekes apukáknál ráfogják arra, hogy elkapja a pánik, hogy apa lesz, no de a második-harmadikgyerekes apukáknál mire fogják??
Jó lenne néha a fejükbe látni, mikor mit gondolnak és vajon mi készteti őket bizonyos negativ viselkedésformákra?? Igazán szeretnék gondolatolvasó lenni sokszor!
Bocsánatkérés???
Na, olyantat Zolim sem ismer! Pedig énis a tudtára adtam már, hogy oké, kiborit, csúnyán viselkedik (az néha nem kifejezés ugye) stb. de akkor legalább annyit hallanék, hogy ne haragudj, bocsánat vagy b...szam hozzád a papucsom vagy vmi... csak mondjon vmit! De nem, nálunk ez ugye úgy megy, hogy ő csinál "kedves" dolgokat, én kiborulok mint állat, megmondom a magamét, ő pedig meghallgatja (jó esetben), aztán utána nagy hallgatás, majd másnap mintha mi sem történt volna, úgy csinál és ezzel el van intézve...
Nagyon sajnálom, hogy ennyire elszúrta a szülinapodat, sokat jelent az a 30, tudom, én tavaly októberben töltöttem... én sem kaptam semmit, de én megmondtam, hogy nem kérek semmit, konkrétan. Pénzünk sem volt. Én megszoktam már, hogy virágot sem kapok sosem, tehát ez sem volt meglepő...
Hogy otthagyja maga után a cuccost, no igen, ez is ismerős! Bár Zoli néha beteszi a mosogatóba legalább, persze ha kenyeret vág, a morzsát én pucolom el utána az asztalról, mert nincs vágódeszkánk...
de már megszoktam. Ha megfeszülök sem fogom tudni már megváltoztatni, vagy együttélek ezzel, vagy nem.
Sokat bőgök és bőgtem miatta, ez tény, csúnya volt, amiket a terhesség alatt művelt ugye, meg most is egyszer-kétszer, de mindezek ellenére én ugyanúgy szeretem és tudom, hogy ő is szeret engem és imádja a kispunást is! És ez a lényeg, a többit túlélem...
De azért próbálj beszélni embereddel, amikor már kicsit lehiggadt állapotba kerül és te sem vagy éppen ingerült és rosszkedvű... hogy neked rosszul esett, stb. Talán ha nyugodt hangnemben elmondod neki, mi bánt, máshogy reagál majd.... nem tudom, nem akarok okoskodni, mert nem ismerem. Viszont úgy veszem észre, hogy Zolinál inkább ez a módszer jön be. A hisztivel és üvöltéssel nem érek el semmit, legfeljebb rámcseszi a telefont vagy otthagy... most legutóbb másnap szépen nyugodtan csendesen elmondtam neki, hogy ez igy nem megy és tényleg még egy ilyen, s azt csinál amit akar... végighallgatott, igaz, semmi reagálás, de legalább végighallgatott és nem mondta, hogy fejezzem be a hisztit!
Wruska!
Nekem csak pár csepp tejci jött a pocisság alatt. Hát igazából nemtom, hogy lenne-e rá más módszer, mint a melltartóbetét...
Ibm!
Nemám nagyon eltünni!!!
Kérjük a helyzetjelentéseket!
És kitartás nagylány, már nincsen sok, tudom, igy utólag könnyü jártatni a lepénylesőmet, hiszen én milyen türelmetlen voltam a végén és milyen de milyen elegem volt az egész terhességből... gondolj arra, nemsokára lesz egy oázó mukid neked is!!!