Sziasztok,
hát nem sokáig bírtam nélkületek!
Végig olvastalak benneteket és még könnyezetem is néhány helyen. Benó dühén, szomorúságán amit én is egyre gyakrabban érzek
Tancsu félelmein, amit irigyelek (nem rosszból, ám!!!), de közben teljesen megértem, mert mikor épp nem lelkesedek, akkor elgondolkodom rajta, hogy képes leszek én mindenre?? De neki már csak két hónap!!!! De ne félj, szerintem Te amilyen ügyesen intézel mindent, ez is menni fog! Tuti! (ezt most nem jól fogalmaztam meg, de remélem érted) Flórán, aki már úgy tud segíteni, mint senki közülünk, olyan tanácsokkal és "anyasággal". És Zsuzsi a te erőd!! Mindig elcsodálkozom rajta! Bár ez a petefészek simi ez enegem megint kicsit elborzaszt, főleg így ebéd után
Nekem még mindig nem jött meg! De már olyan erősen érzem, hogy megfog!
De új hónap új remény!