Nici!
Nem felejtettem el az ígéretem, csak anyám nem válaszol... Ez ált. akkor áll be, ha szükségem lenne a segítségére. Na mindegy.
Ami a párválasztást illeti, nem volt könnyü. A sok udvarlóm közül ö tünt a legstabílabb személyiségnek és tényleg az is. Hosszú évekig udvarolt olyan önzö, mafla módon, de tántoríthatatlanul, nem volt neki a távolság sose akadály, a családja ellenzése vagy az én családom tartózkodása sem vetette vissza szándékaiban és ezért becsülöm. A szüleinkkel szemben mindig egyértelmüen az én oldalamra áll, de kikészít a tapintatlanságával. Föleg, amikor az én gyerekkoromat nekem magyarázza el, mintha ö élte volna át...
Összességében jó ember ö, de ahogy Binyek is mondta, mintha baltával faragták volna. Makacs, mint az öszvér és tántoríthatatlan, belátásra semmilyen esetben se lehet bírni. Hibáit nem látja be, nem tanul belölük, de elvárja ezt másoktól. Sokat csiszolódott mellettem, már nem ordibál csípöböl mindenkivel, ha nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok, ennyit azért elértem 10 év alatt. Nála ez olyan, hogy amit ma mondok, azt sok év múlva mint a saját felfedezése ill. ötlete tálalja fel nekem. Sokat könnyítene a helyzeten, ha kicsit elöbb rájönne az összefüggésekre, de nem az a típus.
Nekem anno elöadta, hogy az autó az nem közlekedési eszköz, ezért nemi nem is kell jogsi, stb. Aztán velem megismerte a bármikor bárhova el tudok gurulni figurát, meg is változtatta gyorsan a véleményét. Én vittem aztán a kreszre, gyakoroltam vele a gyakorlópályán, pátyolgattam elsö autóvezetöi kísérleteit, aztán már jött az egy autóból sok autó kell figura, az éjszakánkénti autószerelés, stb. (mert ugyebár nappal dolog van)
Én is kifakadok, ha már a poharak sorozata is betelt, de nincs értelme perelni vele, lepattan minden róla, mert ugyebár a pénzkeresés mikéntje szentesít minden eszközt.
Én megértem, hogy értünk csinálja, hogy ne csússzunk le a szociális tarthatatlanság helyzetébe, de amikor nyugisabb idöszak van, akkor se ér ránk, mert akkor azon stresszel, hogy miért van ilyen nyugi és talán ilyenkor még elviselhetetlen. Így telt el pl. az elsö negyedév. Ne szólj hozzám, stb. ...
Nekem ez a kommunikációhiány kezd nagyon kevés lenni. Tegnap este eljött egyik nagyétkü barátja, aki ugyan vacsi után volt, de még másfél vacsi simán elfért benne. Ö sokat segít nekünk, ha megfizetjük (!). A szintén betyár önzö kaliberböl van, a gyerekeknek sose hoz még egy tábla csokit sem... Na mindegy, öt is kézben tartom, mert én vagyok az egyetlen, akitöl elfogad ellenvéleményt. Nos tegnap postást játszott, elvitte a csinálnivalót, de annyira fel volt ö is és a férjem is a kialvatlanság miatt pörögve, hogy két órán keresztül vihogtak minden apróságon, mint a pisisek. A gyerekek hiába kérték öket 11kor, hogy fogják vissza magukat, szeretnének aludni, ök nem. Aztán éjfélkor nálam is elfogyott a cérna, kidobtam a srácot. Mindennek van határa!
Ált. mondjuk mindig ki kell dobnom, mert ha csak felugrik pár percre, abból 2-3 óra lesz, ha meg eleve hosszabb idöre készül, akkor méginkább be kell avatkoznom. Volt olyan, hogy hajnali háromkor még mindig jópofizni kellett...
Nekem csak az tünik fel, hogy a párom tanult a tanácsaimból, hogy kisebb ajándékok jól kompenzálják a nekünk tett szívességeket és segítenek a barátság megtartásában s ezt a barátaival és kuncsaftjaival jól is alkalmazza, de rám sose gondol. Tegnap is kiröhögtek, hogy én marha mennyit gürizek, de fizetésként 60 percet kapok egy órában (ez amolyan német mondás)...
Néha úgy elmennék a gyerekekkel valahova, ahol béke van, de nincs hova. Persze mehetnék anyámékhoz, de ott nincs nyugalom, csak kíváncsiság, hogy mi, akik mindig együtt mutatkozunk, most miért nem, stb.
Jó lenne a páromat megleckéztetni, hogy nem egy átlagos tyúkot fogott türöképesség tekintetében, de hogy észhez térjen, hogy mindent nem engedhet meg magának a végletekig!
Mentem takarmányért.
Vége a kisregény elsö fejezetének, a címe rabszolgasors...
Barbi