Basszus! Azt a szájmenéses mindenségit neki! győztem visszaolvasni!
Ne reménykedjetek, nem fogok tudni mindenkinek válaszolni!
Kandikám!
Most mondhatnám, h. eddig miért nem..., de inkább azt mondom, h. végre elindultál az úton. Ne hagyd magad eltéríteni, és ne add fel az első csipp-csupp nehézségeknél.
Ha máshogyí nem megy, akkor titokban, de csináld végig!
És gyere te is jövőre a talira. Már sokaknak bevált!
Vagy kérd el Zsizsiktől a konyhaszéket!
Rejo!
Nagy szám lehetett, ahogy ott csücsültél a lomokon!
De az eredmény megérte!
Én ilyenekben annyira szégyenlős nyúl vagyok. Most is ott vigyorgott rám két darab jóképű kábelcsatorna a kukából, de nem volt képem kiemelni, pedig a legközelebbi szereléseink valamelyikénél tuti pont ilyenre lenne majd szükségünk.
A múltkor meg 3 békebeli valódi bőr bőrönd figyelt a kuka mellett, ha ismeritek az a sarkain vasalt, középütt csatos, két szélén szíjjas verzió. Hát a nyálam csorgott!
De nem tudnánk hova tenni!
Hunci!
Hunci standard gyerek! Egyáltalán nincs lemaradva! Az első tejfogak kibújásának átlagos ideje 6 hónap.
Vannak babák, akiknek később jön, vannak akiknek meg előbb.
De Hunci tartja magát az előírthoz.
Monee!
Hol vetted az anyagot a szopipárnához? Nagyon tuti!
De arra számíts, h. ez így kicsit soványka lesz!
A szopipárnák meglepően keményre tömve jók, mert akkor tartják meg a dedet a megfelelő pozícióban, különben csak elsüllyed.
Majd, ha jössz, megmutatom az enyémet!
Gyermeklélektan megvan, zsírúj, lefénymásolhatod nyugodtan.
Hőmérős halat apa levízkőtelenítette neked.
Lassan elővakarom a babaerszényt és a kendőmet is, majd odaadom kipróbálásra.
Készülünk ám, már csak időpontot kell egyeztetni!
Számítógép átmenetileg nem rendetlenkedik, de azért várom a párodat egy kis tanácsadásra.
Gyerek születése előtt el kéne majd menned a választott gyerekorvoshoz és akkor megírja az összes receptet, amit kiváltasz és már otthon várja majd a pelekázón a sok tégely a ded érkezését. (Nélunk egy másik gyerek nevére volt kitöltve.
)
Lassan ildomos lenne újra feleleveníteni, h. kinek mi vált be az első napok bébicuccai közül.
Egyébként a saját gyerekorvosunkat nagyon tudom ajánlani, csak nem tudom, h. nektek ez mennyire van messze (itt a testvérvárosokos sulival szemben van a rendelő).
Ösztönös nevelés:
Hát azt hiszem, ha ez beválna, nem futkosna közöttünk annyi elfuserált, lelkibeteg, magával és a világgal elégedettlen ember.
Rengeteg dolgot el lehet rontani és hiába jövök azzal, h. ami szerintem jó, az biztos, h. a gyereknek is jó, mert egyáltalán nem biztos, h. ez tényleg így is van.
Ma megdöbbentem a könyvesboltban, h. mennyi gyereknevelésről szóló könyv van! Ha mindenki tudna ösztönből nevelni, akkor ezek kiknek íródnak?
Persze jó annak, aki tudja, érzi, tanulta, h. egyes helyzeteket hogyan oldjon meg. De sajnos a többség, köztük én is, nem ez a kategória.
Nekünk kell a mankó!
Persze hülyeség egy egy könyvre, íróra, ráfogni, h. a szava szentírás!
De amikor az ember ott áll kétségbeesetten az üvöltő gyereke felett és nem tudja, h. mit csináljon, akkor még mindig jobb, ha legalább egy ősöreg Dr. Spock van otthon, mint, ha semmi sem!
Erre csak azt tudom felhozni példaként, amikor sógornőm ott állt világvége zsákfaluban az üvöltő gyerekkel, a védőnő meg csak annyi tanácsot tudott adni neki, h. szoptassa sűrűbben. Amikor végül bevitték az ügyeletre, a doki leb@szta, h. már majdnem kiszáradt a gyerek. Ugyanis senki nem mondta, h. méregesse szopi előtt és után. Teje meg nem volt.
Ő tényleg ösztönből gondolta megoldani a dolgot (Kismama magazinon nevelkedett drága lélek!
).
És a szopi, meg az altatás csak az egyik aspektusa a dolgoknak! Nálunk most jön a szobatisztaságra nevelés, ahol rengeteg mindent el lehet rontani (Pláne, ha erőltetjük! Székletvisszatartás, rettegés a wc-től, egyéb pszichés problémák.) és a dackorszak, aminél az ember egy fél centis pallón egyensúlyoz az engedő és tiltó magatartás közt, miközben a ded kifejezetten élvezi azt, h. szétcincálja az idegeinket.
Lehet, h. mindezt ösztönből is meg lehet oldani, de nincs replay gomb a deden, h. vissza tudjam forgatni, ha egyszer elrontottam vmit.
Inkább előre olvasok, felkészülök, aztán, ha így is elrontom, akkor tényleg nincs mit tenni. Erre is megvan az esély bőven.
Ma olvastam vmelyik nevelési tanácsadós könyv hátulján:
"Ideális szülő voltam, amíg meg nem született a gyerekem."
Hát igen, az ember előre elhatároz vmit, aztán jön a ded és borít mindent!
Egyébként a Suttogó nekem talán éppen emiatt volt szimpi, h. nem egysémára veszi a dedeket, hanem bevallja, h. vannak külön temperamentumúak, és nem lehet ugyanazt a sémát minden gyerekre ráerőszakolni.
Csakhát gyerek jóval több van, mint séma!
Egyébként az általam eddig olvasott legszimpatikusabb hozzáállás a Picik és Kicsik. Csak rohadt drága!
(8000 pénz!)
Könyvajánló következik:
Ma láttam az Alexandrában a Füzesi Zsuzsa mondókáskönyv 1.-2.-3.-at.
Az tetszik benne, h. a rövid versikék külön lapon vannak, mellettük rajz (bár én személy szerint kicsit negédesnek tartom F. Zs. rajzait, de ez egyéni vélemény, ma alig lehet gyerekkönyvet találni, amit ne ő illusztrált volna), ami a Gergő korú gyerekeknek szerintem már fontos.
A Kóc-kóc című gyerekverses kötetben is mindig kikeresi a rajzos oldalakat, úgyhogy most inkább megvettem neki az 1.-es kötetet. Többi majd ünnepekre!
A másik két szerzeményem az előbb vki által már emlegetett Tanya Byron féle Kicsi angyalkák, és az F. Várkonyi Zsuzsa által írt Már 100X megmondtam.
Az elsőt már régóta kerestem, mert nagyon szeretem a sorozatát, a Vásott kölyköket, de sajnos rendszeresen lemaradok róla, mert a ded pont akkor ébred (h-k-sz, 17 óra vmelyik kiscsatornán, talán Klub?). Persze ő sem nyújt megoldást mindenre, és nem mindenkinél válnak be a módszerei, de azt nem lehet mondani, h. egyáltalán nem válnak be, h. csak a levegőbe beszél, hiszen egy gyerek sem annyira jó színész, h. meg tudja játszani mindazt, ami a felvételeken látható. És nem a gyerekben keresi a hibát, hanem a szülőkben!!!! Én csesztem el, én tudok rajta változtatni! De legalább tudok! Vagy legalábbis megpróbálok.
Jó lenne persze egy hosszú távú utánkövetés, h. mennyire maradandó a javulás.
Mindenesetre itthon is kellenének ilyen bentlakásos helyek, ahelyett, h. aztán végül nyugtatóval v. éppen amfetaminszármazékokkal tömik a kezelhetetlen "hiperaktív" gyerekeket!
A másik könyvben éppen az tetszett meg, h. magyar pszichológus írta, nemzetközi pszichológusi tapasztalatok és kommunikációkutatás alapján.
Most konkrétan arra keresek választ, h. a fiam miért csak akkor hallja meg, ha vmit mondok neki, amikor kb. 8-adszor ismétlem meg immáron olyan hangerővel, h. a lakótelep túlsó végén szívükhöz kapnak a gyengébb idegzetű galambok? Holott a "túrórudi" szót akármilyen halkan kiejtve is meghallja!
Én nem akarok üvöltözős anyuka lenni, eleget hallgattam egy ilyet minden vizsgaidőszakban. Már muszáj volt becsuknom néha az ablakot, mert csak üvöltözve tudott kommunikálni a kislányával a játszótéren. Erre most én is itt tartok!
Ezt én ösztönből nem tudom megoldani.
És van nálam egy könyvtári könyv is, érdemes miatta beiratkozni!
Varga Domokos: Kölyökkóstolgató
Félreértések elkerülése végett: Nem a kannibalizmusról szól!
Hanem vmi olyasmiről, h. hogyan lehet gyereket nevelni szeretetben, játékosan, buktatókkal, de jókedvűen.
És, h. apaként hogyan lehet családdá válni, példaképpé, Igazi Nagybetűs Apukává, aki nem merül ki abban, h. hazaadja a pénzt és leül este a tv elé.
Talán érdemes kikölcsönözni, és elölhagyni az apajelöltek kezeügyébe. Hogy rájöjjenek, miből zárhatják ki magukat, ha nem vigyáznak!
De nekünk is érdemes elolvasni!
Mai kedvenc mondókánk:
Lóg a lába, lóga
Nincsen semmi dóga
Mer' ha dóga vóna
A lába nem lógna