Sziasztok Lányok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de mostanáig nászúton voltunk.
Ott maradtunk a helyszínen és kipihentük a fáradalmakat.
Akkor a várva-várt beszámoló...
Hááát nem úgy sikerült ahogy elterveztem, ahogy megálmondtam. Eleve késve értünk a helyszínre, mert a bátyám barátnőjére kellett várni, így kapkodva kellett készülnöm. Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem sík ideg voltam. Aztán végre elkészültem, akkor megtörtént a lánykikérés. Nagyon vicces volt csak anyuék a tanúm a vőfély, Dóri volt ott és persze mi.
Ekkor szikrázó napsütés volt. Ezután jött a fotózás. Nagyon élveztük, Dóri tök jó helyeket és pózokat talált ki, mi is kíváncsian várjuk a képeket. Sokat vándoroltunk, hogy minél változatosabb legyen a háttér. Ahogy véget ért a fotózás elkezdett ömleni az eső... mondom ÖMLENI, mintha dézsából öntötték volna. Így a szertartásra bennt készültek én azt sem tudtam, hogy honnan kell bevonulnom, hogyan mit merre. Én a nászutas "lakosztályban" várakoztam. Négyre megjött az anyakönyvvezető. Rossz ajtónál várakoztam így meg kellett kerülnöm a gyönyörű topánkámban az épületet és a másik ajtón bemenni, miközben zuhogott az eső.
Nem baj, itt még kitartottam , és nem adtam fel ez akkor is a mi napunk. Amikor a zene elindult (Enya: Only time), a két koszorúslányom szabályosan berohantak, mikor erre lassan kellett volna bemenni. Apukámmal a padok között alig fértünk el állandóan beakadt a ruhám a padbokba, szóval én már nagyon vártam, hogy odaérjek a párocskám mellé biztonságba. Elkezdődött a ceremónia. Az igen-t mind a ketten kiabáltuk mi nem suttogtuk. (így legalább a hátul ülők is hallották
). Aztán mi nem tudtuk, hogy fogadalomtétel is lesz. Nem ismertük a szöveget, így a párom lányos zavarában át is költötte amin jót nevettünk. Aztán gratuláció következett erre a párom elindult a tömegbe, hogy mindenkivel koccintson, így én ott maradtam egyedül és én fogadtam a gratulációkat. Aztán már visszahívtam, hogy együtt fogadjuk. Majd kimentünk, mivel végre elállt egy 10 percre az eső, hogy jól megdobáljanak rizzsel. Hát el voltunk látva, ennyi gyereket tényleg nem tudunk összehozni amennyi a hajamban megmaradt.
Aztán jött a csokordobás (nekem három volt egybekötve). Amikor dobtam már megint elkezdett esni, így mire össszeszedték már megint ömlött az eső. Így bennt voltunk kénytelenek a csoportos fotózást megtenni. Dóri levette a cipőjét és felállt az anyakönyvvezetőnek készített asztalra és onnan csinálta hősiesen a fotót.
Amit ezúton is köszönünk neki!!!!
Ezután csak nem akart elállni az eső sőőőőőőőt ömlött. A vőfély két sorba felállította a lányokat, asszonyokat kezükbe rózsaszírmot tett. Ezután megkérdezte tőlünk, hogy átrohanunk e? Mire mi: persze. Mire rájöttünk, hogy a lakodalmas házba kellene átrohanni nem volt már választásunk. Nyakamba kaptam a ruhámat és futottunk a két sor között. A cipőmbe belefolyt a víz, lefagyott a lábam. Olyan 10-20 lépésnyire volt a lakodalmasház ettől az épülettől, de egy örökkévalóságnak tűnt átérni. A sminkem kitartott a hajam is. Mindenki átfutott végül. Na mondom bulizunk egy jót engem nem érdekel akkor sem ez a fránya monszum. AHA.... A vőfélyünk közölte velem, hogy a zenész cucca beázott nem biztos, hogy lesz zene.
Na hát gondolhatjátok, sajnos eltörött a mécses, nem bírtam tovább. Kiborultam. Megláttam a zenészünk kétcségbeesett arcát, és kész voltam. Próbáltam magam tartani a vendégek előtt, de ezt már nem bírtam. Próbáltak itatni.
Mindenki úgy sajnált minket. A párom a vendégekkel foglalkozott próbálta őket itatni. A wc is úszott, nagyon mérges voltam a tulajra. Állandóan elment az áram majd visszajött. Aztán bevertem két Bailyes-t és már jobb volt valamivel. Azért a tulajnak megmondtam finoman a magamét, de disztingvált voltam. Aztán kitaláltuk, hogy most vetítsük le az életút kisfilmet, amit ugyancsak Dórinak köszönhetünk. Kiskori képek napjainkig (Vikivel zárult természetesen). Mindenkinek nagyon tetszett. Aztán végre megjött a zene is. Megszáradtak a zenésznek a cuccai és végre beindult. Innentől pörögtek az események. Volt sok játék, nagyon megható pillanatokkal. Misi rengeteget sírt annyi megható pillanat volt. Volt tányértörés is, és képzeljétek egyet ledobtam és pattogott a padlón. Na kivettem a vőfély kezéből mind a hármat, a második is pattogott de nem törött el és végül a harmaikat olyan mérgesen földhöz vágtam hogy miszlikbe törött. Vicces volt.... utána össze kellett nekem is söpörni egyszer és a vőlegénynek is.
A kaja finom volt, eszméletlen nagy merőkanalat kaptam és azzal kellett szednem az uramnak. Nem volt egyszerű még a lapostányérjába is jutott.
Na épp keztünk belemerülni a táncba mire....
9-10 körül
áramszünet. Mi kellhet még ehhez az estéhez???
Na ekkor belecsapott a villám valami központi elosztóba és se Kecskeméten, se Lajosmizsén nem volt áram.Sőt még a vendégek egy része azt is látta, hogy a medencébe belecsapott. (le is égett egy motorja a tisztítóberendezésnek). A környéken három lagzi is állt emiatt. Egy órán át nem volt áram. Még jó hogy úszógyertyák voltak az asztalokon így nagyon hangulatos volt. Mindenki mindenkivel dumcsizott. Én ekkor elrohantam segíteni anyuéknak megfürdetni, pelenkázni és megetetni a kislányt menyasszonyi ruciban!!!, mivel tök sötétben anyu nem talált volna semmit sem a táskában. A ruhám alja már úgyis sárban úszott. Ja és hogy még kerekebb legyen az egész, a ruhám tényleg gyönyörű volt, de a víztől a csipke lejjebb jött és állandóan ráléptem. Így még menni is alig bírtam. Állandóan a konyhán voltam, hogy varják a ruhámat. Emellett az uszájom kis gombokra volt egy vékony cérnán felakasztva/rögzítve. Na ezek is sorra szakadtak el. Így ezzel is jártam a konyhára, hogy anyukám varja fel ( még jó hogy varrónő). Ja és hogy a páromnak se legyen egyszerű az élete neki a nadrágján a cipzár romlott el ha felhúzta szétjött, így a zakója állandóan rajta kellett legyen. Majd meg sült. Ömlött róla a víz.
A kaja finom volt. A torta szép volt és ügyesen én vágtam fel mind a 100 embernek.
Nem volt egyszerű de hisz ráértünk nem?
Pont erre az eseményre visszajött az áram. Nagyon sok megható program volt,ezeket most nem mesélném el, de nem is emlékszem már nagyon úgy pörögtek az események. Éjfélkor menyasszonytánc, a páromnak a fogával kellett leszedni a szép harisnyakötőmet (ami óriási volt rám így állandóan lecsúszott, rángattam felfelé, így az sem hagyott lazítani), de ügyesen leszedte, büszke vagyok rá
. Rablás, majd a páromnak Chippendale show-t kellett rendeznie, hogy visszakapjon. Én mondtam meg meddig mehet a vetkőzésben.
A nadrág fenn maradt.
A nők 200-kat tömtek a nadrágjába. Jó volt, Miskó bevállalós volt.
A menyecskeruhába való átöltözés egy kicsit sokáig tartott -ezt az is mutatta, hogy Miskó elaludt a széken amíg öltöztem
. Muszáj voltam megfürödni és meleg vízzel egy kicsit áztatni a lábam, mert meg volt fagyva, a sok tánc ellenére is. Aztán jött a menyecskeruha. Hát nem volt egyszerű belebújni mert fűzős volt így egy kicsit sokáig tartott. kb. 35-40 perc. Sok vendég nem bírta kivárni és elment
. Aztán jött a menyecsketánc, és a töltött káposzta. Táncoltunk egy kicsit, majd akik ott maradtak 25-30 fő azoknak még összetörtük a grillázs tortánkat a kamera felvette szétosztottuk és ők is mentek haza. 3-ig tartott a buli. Ja és azt el is felejtettem mondani, hogy az áramszünet idejére az eső elállt így mindenki tudott sétálni egy kicsit. Nem monhatnám, hogy bulizós társaság gyült össsze, de mindenki mindenkivel egy jót hülyült dumcsizott. Nekem ők adtak erőt, hogy végig tudjam csinálni, különbem már elástam volna magam a kert végében. Lányok, a szertartás borzasztó volt 10 perc alatt lement, pedig fél órát ígért az anyakönyvvezető, de sietett.
utána pokoli percek jöttek, de a végére egész jó kis buli kerekedett. Vonatoztunk is. A vőfélyünk szenzációs volt, ha Ő nincs akkor meghalt volna a mi esküvőnk. KOMOLYAN!!! Rengeteget segített. Olyan gyönyörű, és egyben vicces feladatokat talált ki, hogy eszméletlen. Bátran merem ajánlani. A tulaj is mondta, hogy elkérte a számát és bátran fogja ajánlani másnak is, mert ő ilyen jó vőfélyt még nem látott. És tette mindezt úgy hogy pénteken levezényelt még egy lagzit, aludt 2-3 órát és jött hozzánk. Hihetetlen volt. A visszajelzések alapján egy jó megfogalmazást idéznék az egyik vendégünktől ami összefoglalja az egész lagzinkat: "Ilyen
őszinte esküvőn még soha életemben nem voltam". Olyan érzelem dús volt az egész este, olyan megható pillanatokkal, szóval el sem tudom mondani. Az tény hogy felejthetetlen élmény volt. Nem a legszebb az életemben, de különleges és megismételhetetlen! Ja és képzeljétek mikor alá kellett írni az anyakönyvet, akkor először leírtam a nevem és akkor jutott az eszembe, hogy valami lemaradt, a -NÉ! Gyorsan fölé biggyesztettem. Pedig mennyit gyakorlotam itthon.
Bocsi ha túl hosszúra sikeredett, csak előtörtek belőlem az "emlékek". Végülis lehetett volna sokkal rosszabb is, de a társaság kitartott mellettünk és nem hagyott cserben.
Dóri azért remélem Te is jól érezted magad, bár tudom Te dolgoztál, de azért megpróbáltunk Téged is bevonni a szeretteink közé.
Bocsánat, hogy most külön nem írok, de így is túl hosszúra sikeredtem. Majd talán holnap. Szóval nem volt semmi,. Ja a nászút... a köv. két nap ugyan ilyen volt. Délelőtt szikrázó napsütés délután óriási vihar. Szerdán már olyan jó idő lett, hogy 30 fok, nem esett az eső így elmentünk Ceglédbercelre egy termálfürdőbe és pancsiztunk egyet. Csütörtökön Kecskeméten voltunk múzeumban, Cifrapalotában, Katolikus Templomban, sétáltunk, délután meg grilleztünk a tulajjal. Jó volt.
Ja és a nászéjszakát aktívan töltöttük, ha hiszitek-ha nem, pedig hullák voltunk, de azért sem akartunk aludni.
Nutella,
Köszi, hogy hoztad az infókat, ari vagy!