Szerintem mindenki pocakja még fent van, vagy aránylag fent van. Majd akkor fog igazán feltünni a különbség, ha tényleg leszálltak már... Mindenesetre egyik gyerekcsomagolás formásabb, mint a másik, s az alkati eltérések is jól kivehetöek.
Áginknak milyen mázlija van, megszül és már bújhat is vissza a szokott dögös cuccaiba. Mi meg majd a szülés utáni héten elkezdünk fogyózni, kínlódni, stb., de mi is bele fogunk idövel a kiinduláskori gönceikbe fogyni! Igenis!
Ami a dokis témát és a paraszolvenciát illeti: nekem minden felmenöm, a nagyszüleim és a szüleim is orvosok. Gyerekként nagyon nyomorban éltünk két orvosi fizetés mellett lent Szabolcsban, majd késöbb Pesten. Nem volt nagy ugrálás, ha kinöttem a beiskolázásra vett cipömet, mert istenem én is növök, akkor pechem volt, anyám gyerekkori ruháit hordtam, közröhej tárgyaként, májkrémkonzerv napi bontásban, télen nem füptöttünk, vagy alig, mert nem volt arra se pénz, nyaralni sose voltunk és més sorolhatnám. A szüleim látástól mikulásig dolgoztak, közben továbbképezték magukat, nem volt se éjjelük, se nappaluk, viszont baromi nagy felelösségük, hiszen anyám gyerekorvos egy lerobbant körzetben, apám meg akkoriban az orsz. traumatológián volt sebész és a sürgösségi betegeket látta el. Horror volt mindkettöjük élete, mert egyikük se bírta, ha meghal valaki a kezük alatt, minden igyekezetük ellenére, mert menthetetlen. Ha csak a fizetés lett volna, még nagyobb lett volna a nyomorunk. Apámék eleinte nem ismerték a borítékos módszert, késöbb rá kellett jönniük, hogy anélkül nem fognak megélni, felnevelni két gyereket.
Anyám csak olyanoktól fogadta el, akinek tényleg volt mit a tejbe aprítania, a többiektöl sose. Nem voltak ezek nagy összegek, 100, kétszáz forintos tételek. De nagyon kellettek, hogy a zsíros kenyér és a májkonzerven kívül más is legyen az asztalon idönként. Pedig még kertünk is volt és termesztettünk, amit csak lehetett, tartottunk állatokat, amiket nekem kellett már 6-7 évesen ellátni, iskolai szünetben megfejni, kialmozni, legelni kicsapni, az öcsémet hozni-vinni, háztartást vezetni és jó jegyeket produkálni éjszakai tanulással. Mert a szüleim nonstop dolgoztak. ha meg összejöttünk, elmesélték azokat az eseteket, amiket maguktól nem tudtak feldolgozni. Ültünk az asztal körül, néztük a fényképeket, ha volt. Én üres óráimban, ebéd után az orvosi szakkönyvekben az anomáliákat tanulmányoztam, én is orvos akartam lenni, érzékem meg is lenne hozzá.
Nem tudom, hogy van ez a boritékolás manapság, nekem sincs ínyemre, mert arról árulkodik, hogy a rendszer hibás és belülröl rohad. Elrontja az összes lelkiismeretes embert, mert nem képes megélni a neki szánt havi fixböl. Nálunk akkor lett jobb a helyzet, amikor apám más munkát választott és nem sebészkedett tovább. Pedig mindene volt a munkája, nagyon jó híre volt, nemzetközi sztárok voltak a betegei, vitték volna külföldre, de ö nem akart.
Dytke hozzászólásával is teljesen egyetértek, nem lehet rangsorolni, mert minden összefügg egymással. Ha a takarítónö nem dolgozik sterilen a mütö takaritásakor, ha az orvosi eszközök karbantartója lazul és nem veszi a munkáját komolyan, hiába szuper az orvos, esetleg ott marad egyik vagy másik beteg a mütöasztalon. Ha a növér nem vesz észre helyzeteket, nem szól idöben az orvosnak, ha összecseréli a fáradtságtól a gyógyszereket, akkor is hiába a jó orvos. Mindenki munkája nagyon fontos, mégis rangsorolódnak, fizetésben meg pláne. De mi lenne az igazságos? Egy orvos egyetemre jár 5 évig, utána 3 év az elsö szakvizsgáig, egy növér elmegy 2-3 évre a növérképzöbe, ezért az idöbeli kiesésért szokták mondani, hogy a diplomásnak nagyobb kereset kell, mert több idöt töltött a képzéssel, nagyobb a felelössége.
Nehéz okosnak lenni, akárhogy is van. Én csupán annyit szerettem volna mondani, hogy fontos a lelkiismeretes orvos, de meg is kell öket fizetni, legalább annyira, hogy emberi körülmények között meg tudjanak a fizetésböl élni, ne kelljen még a nyomorult paciensnek is a zsebébe nyúlnia. Mert az tényleg nem a beteg feladata, hogy a tb-n kívül még adómentes kp-t is kiizzadjon magából, ha el akar jól látva lenni. Azok a dokik meg, akik nem jelennek meg a szülésen, nem kapnak pénzt, mert azokat kell díjazni, akik tesznek is valamit. Ök viszont annak kéne, hogy örüljenek, ha és amikor kapnak valakitöl valamit, nem elöre letarifázni, hogy egy mosoly ennyi, egy adag emberség ennyi... Nem bírom a magyar rendszert, sose szülnék otthon!
Nem tudom, hogy melyikötök mondta, hogy akkor a buszsoförnek és a boltosnak is kéne adni, stb. Ebben is annyi igazság van, mert testületileg a legtöbb ember dolgozik és mégis szarul ér, csak az orvosok vannak ebben a kiváltságos - nyílt titok - helyzetben, a többiek kapják, amit kapnak és pont. Basszus. Csak azt nem értem, hogy mások miböl és hogyan tollasodnak meg és csapnak be mindenkit?
Itt is nagyon szétcsúszott a társadalom, a középosztály kihalóban van, elszegényedik a zöme, néhányan meg meggazdagodnak, de nem ez a jellemzö. Mi is nagyon a börünkön érezzük a változást, mint anno a szüleim is, félünk a végsö lecsúszástól...
Még egyszer dutke hozzászólására reagálva: itt ez a kettös megítélés oda vezetett, hogy szinte mindenki diplomás, Rajnát lehet velük rekeszteni, inflálódik a tudás, ugyanakkor nincs vagy alig iparos, aki tud is és akar is dolgozni, lehúzza az a pár pancser az emberröl a bört, aki még iparosnak nevezheti magát, mert nincs konkurenciája.
Eldugulok, mert talán nem is érdekel titeket ez a filozófiai beütésü eszmefuttatás. Koncentráljunk a növekvö dedeinkre, a többi majd elválik.
Ági!
Még valami profán dolog eltekintve attól, hogy szuperül nézel ki kismamaként is és a fene se érti a párod félrecsúszását. Az a szekrény a háttérben nagyon jó darabnak néz ki...
Barbi