2008.06.03 15:01
Szerző: bolygó
Ha valakit érdekel, elég későn, de készen lettem:
Szüléstörténetem:
2008. május 13-án, kedden délben befektettek a kórházba, mert már több mint 1 héttel hordtam túl terhességemet. De nem a nőgyógyászati részre, ahol a terhesek voltak, hanem egyből a gyermekágyas részlegre küldtek, mert csak ott volt hely. Ott egy olyan 5 ágyas kórterembe kerültem, ahol egyedül lehettem, viszont egybenyílt a fürdő és a WC a szomszédos kórteremmel. Ekkor még semmi fájást nem éreztem, ahogy lepakoltam, szinte rögtön NST volt, majd jött a dokim, megnézte, és a szülőszobára kellett menni. Ekkor eléggé megijedtem, ott volt mellettem a férjem, Gyuszi is, és felhívtuk anyukámat is, hogy esetleg most szülök. Azt gondoltam, beindítják a szülést. A dokim kedves volt, megnézte a méhszájat, persze csak 1 cm volt, kérdezte a fájásokat. CTG-re kötöttek, ami mérte a magzatmozgás mellett a fájásokat is, és óriási méh-összehúzódásokat jelzett, amiből én semmit sem éreztem! Ez majdnem 1-től fél 5-ig rajtam volt, nagyon kényelmetlen volt mozdulatlanul feküdni a hátamon, egyszer álltam fel csak. Közben felrakott a doki egy méhszájérlelő tablettát, de csak 2 ujjnyira nyíltam 2-3 óra alatt! Úgyhogy elküldött pihenni, hogy itt ma nem fogok még szülni. Gyuszit és anyukámat így hazaküldtem. Gyuszi volt velem csak a szülőszobán, anyukám szegény így potyára utazott. Vacsora után újságokat olvasgattam és izgatottan vártam a holnapi napot.
10 körül kezdődtek a fájások! Ezek még elég rendszertelenek voltak, mert volt köztük 20-30 perces, 10 perces és 5 perces is, sőt, éjfélig főként 20-30 percesek voltak, így vártam, próbáltam pihenni, aludni, ami két fájás között valamennyire sikerült is. Hajnali 5-től viszont a fájások 5 percesek lettek, de még nem tartottak 10-20 sec-nél több ideig, így nem szóltam senkinek, tovább vártam, imádkoztam és pihentem. Délelőtt másik szobába helyeztek, ahol az egyik ismerősöm feküdt (és egy másik terhes nő), nagyon irigyeltem az ismerősömet, mert nagyon gyors szülése volt, magzatvízelfolyás után már félóra múlva megvolt a baba! Aztán délelőtt szóltam Gyuszinak, hogy jöjjön be a kórházba, mert ma tuti szülök. És mondtam az ügyeletes nővérnek, hogy szóljon a dokimnak. NST-t csináltak reggel, az már eléggé furi volt, miután megnézte a dokim délben – végre – behívott a szülőszobára, ahová Gyuszi is követett. Közben délelőtt még meglátogatott apukám is. Közben megjött anyukám. A szülőszobán CTG-re tettek, ami nem tartott 1 óránál több ideig. Ekkor még csak 2 ujjnyira voltam nyitva. Aztán jött a neheze: a vajúdás, mert ekkor már nagyon erősek és letaglózóak lettek a fájdalmak. Nagyon nagy segítség volt, hogy mellettem lehetett a férjem, támogatott, bíztatott, próbálta elterelni a figyelmemet. Innen már gyorsan zajlott minden: no-spa (és még valami) injekció, beöntés 3 óra körül. Aztán 4-kor magzatburkot repesztettek, ezután Gyuszi és anyukám helyet cserélt, így a továbbiakban anyukámmal vártuk a fejleményeket (sajnos csak 1 hozzátartozó lehetett bent). Ekkor már 3-4 cm-es volt a méhszáj. Anyukám mellettem nagyon nagy erőt és bátorságot adott a már 2-3 percenként jövő és szinte pár másodpercre szűnő fájdalmak elviseléséhez. 6 körül befektettek a szülőszobára, mert már tolófájásokat éreztem. Itt N-gázt kellett belélegeznem, de inkább csak elkábított, a tolófájásokat ugyanúgy éreztem, csak tompább aggyal. Elég jól ment a használata, sokan panaszkodtak rá, pedig nem volt nehéz kezelni. Mikor lefeküdtem a szülőágyra, már 8 cm-re voltam tágulva, de a doki még várt. Aztán eljött a nagy pillanat, 10 cm-re tágultam, és végre nyomhattam!
Itt köszönettel tartozom Dr. Takács Károly doktorúrnak és a szülésznőnek (most nem jut eszembe a neve, pedig ismerős ő is) és természetesen anyukámnak, hogy bíztattak, türelmesek voltak végig és empatikusak, és közben is meg-megdicsértek. Nagyon hosszú (min. félórás) és keserves kitolási szakasz végén született meg nagylányom, aki, ahogy rámrakták egyből bekapta a cicimet, nagyon élénk volt (9-es Apgar!), bár eléggé meggyötörte a szülőcsatornában való hosszú bentlét. Itt már végre pihenhettünk, picimet inkubátorba tették, én is és ő is 2 óráig megfigyelés alatt voltunk. Sajnos csak másnap hajnalban láthattam őt viszont, mikor végre odahozták nekem, és szoptathattam. A megfigyelési idő után visszavittek a szobámba, ahol még megvárta a nővér, hogy pisilek (természetesen nem a WC-ben, mint régebben hittem), lemosott, és pihentem (nem aludtam, sajnos).
Másnap, ugyan még nem volt tejem, de nagyon sokat szoptattam Bogit, aki rendületlenül szívta a semmit, de nagy szorgalmának hála másnapra már megjelent a kolosztrum, és a harmadik napra már rengeteg tejem lett, át is áztatta a hálóinget, mert nem számítottam ilyen gyors reakcióra részemről. Sajnos este 10-től hajnal 5-ig elvitték a kicsiket, de ki lehetett kérni megszoptatni őket, ha igényelték. Lányom több éjszaka így velem lehetett pár órára, míg szopizott. Reggel 8-kor megint elvitték őket, mert akkor vizitelt a gyerekorvos és nálunk is akkor volt nagyvizit.
19-én, hétfőn végre otthon voltunk!
Így született meg 10 nap túlhordás után Boglárka Ibolya, elsőszülött lányom szülei nagy-nagy boldogságára!
Bolygó