Sziasztok!
Nem nagy szülinapi bulink lesz, mert két részletben tartjuk a távolság miatt. Vagyis anyukámék, tesóim már felköszöntötték hétvégén Csengét, mikor szüleimnél voltunk, mert nem tudjuk, hogy mikor megyünk legközelebb úgy, hogy nagyjából mindenki otthon lesz. Szóval ott már volt torta, gyertyafújás, minden. Jövő hét vasárnap, ha az idő engedi, anyósomékkal, Robi tesójáékkal sütünk/főzünk valamit a kertben, és akkor meg majd felköszöntik ők is, meg mi is.
Kistesót most nagyon várja, szokott neki kiabálni, hogy "kistesó, gyere ki!", meg mostanában verset mond, énekel a hasamnak, és szoktam rá puszit is kapni.
Remélem, kitart a lelkesedése.
Nem is emlékszem már, hogy mikor kezdett el értelmesen beszélni. Ez olyan folyamatos volt. Nálunk is a szavak eleje ment először, aztán néhány kétszótagos szó, majd néhány háromszótagos. Az biztos, hogy Karácsonykor (1,5 évesen) még nem beszélt mondatokban, viszont már mindent megértetett, amit akart.
Sensi, nem félsz elköltözni? Régen én is egyszer majdnem elköltöztem egy olyan helyre, ahol senkit nem ismertünk, de szerencsére nem lett belőle semmi. Tudom, hogy lehet ismeretséget kötni, meg minden, de azért az eleje biztosan nagyon nehéz lehet. Persze az ingázás miatt érthető. Drukkolok, hogy sikerüljön jó házat találni!
Jut eszembe, Gödöllőt nem néztétek? Az is nagyon jó hely, ismerőseink laknak ott. Viszont az lehet, hogy már sokkal drágábbak az ingatlanok, mégiscsak közelebb van a fővároshoz.
És micsoda kérdés az, hogy jöhetsz-e??? Kötelező is! Szeretnénk tudni, hogy hogyan alakulnak majd a dolgaid a messze távolban.
Zsuzsi, nagyon bátor vagy, hogy mersz tictac-ot adni Tominak. Én semmilyen kemény cukrot nem adok Csengének, nagyon parázok tőle, hogy megakad a torkán. Mondjuk az hozzátartozik, hogy egy pillanatig nem tud a fenekén ülni nyugodtan...
Eldugulok, hagyok helyet nektek is.
Hátha valaki erre téved még.