Megjöttünk, fáradt vagyok, dobok pár képet azért, majd ha feltámadok jövök!
Pusssz 
Új privát üzeneted érkezett!
2008.05.26 14:57
Sziasztok!
Visszaolvastam, de nemtudok mindenre reagálni. Tegnap jöttünk haza a kórházból, még káosz van körülöttünk, majd igyekszem megint képbe kerülni, és amini sikerült begépelnem a szüléstörténetem felteszem!
A gratulációkat köszönjük!
Mircinek gratula és sok boldogságot kivánok!
Gitkának is gratula Anna babához, sok tejcsit és jó egészséget!
Gyabi,
nagyon jók a 4d-s képek, arranyos a kisfiatok!
Bibinek is hatalmas gratula a kis Bibihez, sok-sok tejcsit és jó egészséget!!! Nagyon szép Biborka baba!
Babszi,
gratulálok házasságkötésetek alkslmából, sok boldogságot nektek!
Betsy,
ez a gyereknapos köszöntő csúcs szuper lett, te olyan kreativ vagy!
Visszaolvastam, de nemtudok mindenre reagálni. Tegnap jöttünk haza a kórházból, még káosz van körülöttünk, majd igyekszem megint képbe kerülni, és amini sikerült begépelnem a szüléstörténetem felteszem!
A gratulációkat köszönjük!
Mircinek gratula és sok boldogságot kivánok!
Gitkának is gratula Anna babához, sok tejcsit és jó egészséget!
Gyabi,
nagyon jók a 4d-s képek, arranyos a kisfiatok!
Bibinek is hatalmas gratula a kis Bibihez, sok-sok tejcsit és jó egészséget!!! Nagyon szép Biborka baba!
Babszi,
gratulálok házasságkötésetek alkslmából, sok boldogságot nektek!
Betsy,
ez a gyereknapos köszöntő csúcs szuper lett, te olyan kreativ vagy!
2008.05.26 20:20
Bíbi: naaaaaaaaaaaaaaaaaaagyon szééééééééééppppp!!!!!!!!!!!!
Sirki: köszönjük a dícséretet, remélem hamarosan uralod majd a "káoszodat!"
Betsy: köszönjük a gyereknapi köszöntőt, a kép is csodaszép lett, igazi tablókép! Mit szóltál a méretekhez?
Babszikám: örülök, hogy jól sikerült minden!!!!
Mindenki akit nem említettem meg: köszönöm a bókokat a képekkel kapcsolatban.
Sirki: köszönjük a dícséretet, remélem hamarosan uralod majd a "káoszodat!"
Betsy: köszönjük a gyereknapi köszöntőt, a kép is csodaszép lett, igazi tablókép! Mit szóltál a méretekhez?
Babszikám: örülök, hogy jól sikerült minden!!!!
Mindenki akit nem említettem meg: köszönöm a bókokat a képekkel kapcsolatban.
2008.05.27 09:12
Sziasztok Lányok!
Bíbi, Sirki: a kislányok nagyon szépek! Gratulálok még egyszer mindkettőtöknek! Bíbibaba tényleg tisztára olyan mint a 4d-s képen. Rakjatok még fel fotókat!!!!
Most megint kisfiús széria jön, Gyabi, aztán én..........
Gabi: pont akartam kérdezni, tudod-e már a nemét a babának.
Babszi: kérünk fotókat!!!!!
Bíbi, Sirki: a kislányok nagyon szépek! Gratulálok még egyszer mindkettőtöknek! Bíbibaba tényleg tisztára olyan mint a 4d-s képen. Rakjatok még fel fotókat!!!!
Most megint kisfiús széria jön, Gyabi, aztán én..........
Gabi: pont akartam kérdezni, tudod-e már a nemét a babának.
Babszi: kérünk fotókat!!!!!
2008.05.27 10:09
Mirci!
Fotót csak az előnászútról visszatérve tudok feltenni. Szóval, legalább egy hét még..... bocsi!
Most indulunk Harkányba.
Ja és 30 fok van itt Gyulán.....
Fotót csak az előnászútról visszatérve tudok feltenni. Szóval, legalább egy hét még..... bocsi!
Most indulunk Harkányba.
Ja és 30 fok van itt Gyulán.....
2008.05.27 10:47
Babszika, tűkön ülve, de kivárjuk!!!!!! És nagyon jó előnászutat!!!!!!!
Mirci, ha ma nem tudja megmondani, akkor szombatra bejelentkezem 4D-re. Talán ott. Bár nem tudom. Lehet mindenképpen csak a jövő héten megyek 4d-re, mert így kicsit soknak tűnik az uh-zás. Elég heti 1x. Ha kibirom...
Mirci, ha ma nem tudja megmondani, akkor szombatra bejelentkezem 4D-re. Talán ott. Bár nem tudom. Lehet mindenképpen csak a jövő héten megyek 4d-re, mert így kicsit soknak tűnik az uh-zás. Elég heti 1x. Ha kibirom...
2008.05.29 08:00
Hű, csajok, hogy beindult a topik, ennyi jóóóó hír, most nem személyeskedek, mindenkinek hatalmas gratula!
Rólunk: lassan feltámadok, Bíborka nagyon nyugis kislány, már most 4-5 órákat alszik, ma éjjel is egyszer kellett csak felkelnem hozzá, úgy, hogy este 9kor volt csak zaba, rengeteget szopizik, rengeteg a tejem is, vissza is nyertük az eredeti súlyát, amúgy csuda egy pofa a kiscsaj, már simán átfordul,vigyorog, tuti, hogy megzabálom.
Bővebb beszámolóval majd még jövök, most ennyire tellett. És köszi Mindenkinek!
Dobok pár képet itthonról.
Rólunk: lassan feltámadok, Bíborka nagyon nyugis kislány, már most 4-5 órákat alszik, ma éjjel is egyszer kellett csak felkelnem hozzá, úgy, hogy este 9kor volt csak zaba, rengeteget szopizik, rengeteg a tejem is, vissza is nyertük az eredeti súlyát, amúgy csuda egy pofa a kiscsaj, már simán átfordul,vigyorog, tuti, hogy megzabálom.
Bővebb beszámolóval majd még jövök, most ennyire tellett. És köszi Mindenkinek!
Dobok pár képet itthonról.
2008.05.29 11:41
Mircikém:csak annyit tudok, amennyit írtam mail-ben nektek, kedden lesz a ruhapróbám és akkor választok kiegészítőket.(cipő, nyaklánc, fülbevaló)A csokrom pedig orhidea lesz.Képeket pedig csak az esküvő után tudok küldeni...
De a kedvetekért lehet, hogy ruhapróbán lefotózom...
Vigyázz magatokra, pussz Bálintnak is!
De a kedvetekért lehet, hogy ruhapróbán lefotózom...
Vigyázz magatokra, pussz Bálintnak is!
és nem tudtam elküldeni.
2008.05.29 15:46
Mirci, Arikon
a laptopon nem lehet lekicsinyiteni a képeket, de amint apa kicsinyit le nekem a másik gépen rakni fogok fel képeket! Tegnap már át lett másolva a fényképezőgépről, holnapra talán már fel tudom őket rakni!
Gyabi,
végül is az az 5% fent kell, hogy legyen tartva!
Bibi,
nagyon aranyos Bibi baba, örülök, hogy ilyen jó kislány!
Nálunk még nem állt be semmilyen rend, ő igény szerint szopik, mert ha egyszer elalszik lehetetlen felkölteni, de ő is jó kislány, az éjszakákat általában átalussza, vagy esetleg egyszer kel fel. Általában én ébredek arra, hogy már folyik a tejci, és jó lenne, ha szopizna... Ő is mosolyog már, de tud néha nagyon huncut is lenni, na meg azért van hangja is!
Gabi,
nagyon aranyos a kis pocaklakó!
Nóri,
igen, ha tudod fotózd le a próbát! Kiváncsi vagyok, bár biztos gyönyörű!
Bambika,
nagyon aranyos a kis család!
a laptopon nem lehet lekicsinyiteni a képeket, de amint apa kicsinyit le nekem a másik gépen rakni fogok fel képeket! Tegnap már át lett másolva a fényképezőgépről, holnapra talán már fel tudom őket rakni!
Gyabi,
végül is az az 5% fent kell, hogy legyen tartva!
Bibi,
nagyon aranyos Bibi baba, örülök, hogy ilyen jó kislány!
Nálunk még nem állt be semmilyen rend, ő igény szerint szopik, mert ha egyszer elalszik lehetetlen felkölteni, de ő is jó kislány, az éjszakákat általában átalussza, vagy esetleg egyszer kel fel. Általában én ébredek arra, hogy már folyik a tejci, és jó lenne, ha szopizna...
Ő is mosolyog már, de tud néha nagyon huncut is lenni, na meg azért van hangja is!
Gabi,
nagyon aranyos a kis pocaklakó!
Nóri,
igen, ha tudod fotózd le a próbát! Kiváncsi vagyok, bár biztos gyönyörű!
Bambika,
nagyon aranyos a kis család!
2008.05.31 21:19
Sziasztok Anyukák!
Húúú, nem is tudom, hogy egyáltalán emlékeztek-e rám, olyan régen írtam Valahiogy felgyorsultak a napok, felkelünk és már megint fürdetés....Csak ennyit veszek észre...
Betsy: olyan jó ötleteid vannak, nagyon szuper volt a gyereknapi köszöntő!! Köszönjük szépen!
Bibi:óriási gratula Nektek!! Gyönyörű a kis Bibi!!! Sok -sok boldogságot hozzá!!
Christell: nagyon jól csinálsz Mindent!! CSak így tovább!!
Chrissy: sajnálom, hogy Martinka beteg...MIt mondtak, mi lehet?
Gabi: jaj, de jó Milyen szépen megmutatta magát Lacika!!
Jaimee: már ezer éve nem beszéltünk! Mi újság Veletek?? Kistesót mikorra tervezitek?
Rólunk: Alexi hétfőn megkapta a Pneumo ellenit, amit szerencsére teljesen jól viselt!! Rettentő jó a memóriája, mindig felismeri a gyerekorvost már az ajtóban és onnantól jön az üvöltés Adatok: 72 cm, 7440 gr, fejecske: 45 cm Gurulunk ezerrel jobbra -balra, hasról hátra és vissza, lubickolunk, dumálunk, mindkét lábunkat egyszerre a szánkba tesszük, stb.... Szóval minden oké szerencsére.... Teszek fel pár képet!
Puszi mindenkinek:
Húúú, nem is tudom, hogy egyáltalán emlékeztek-e rám, olyan régen írtam
Valahiogy felgyorsultak a napok, felkelünk és már megint fürdetés....Csak ennyit veszek észre...
Betsy: olyan jó ötleteid vannak, nagyon szuper volt a gyereknapi köszöntő!! Köszönjük szépen!
Bibi:óriási gratula Nektek!! Gyönyörű a kis Bibi!!! Sok -sok boldogságot hozzá!!
Christell: nagyon jól csinálsz Mindent!! CSak így tovább!!
Chrissy: sajnálom, hogy Martinka beteg...MIt mondtak, mi lehet?
Gabi: jaj, de jó
Milyen szépen megmutatta magát Lacika!!
Jaimee: már ezer éve nem beszéltünk!
Mi újság Veletek?? Kistesót mikorra tervezitek?
Rólunk: Alexi hétfőn megkapta a Pneumo ellenit, amit szerencsére teljesen jól viselt!! Rettentő jó a memóriája, mindig felismeri a gyerekorvost már az ajtóban és onnantól jön az üvöltés
Adatok: 72 cm, 7440 gr, fejecske: 45 cm Gurulunk ezerrel jobbra -balra, hasról hátra és vissza, lubickolunk, dumálunk, mindkét lábunkat egyszerre a szánkba tesszük, stb.... Szóval minden oké szerencsére.... Teszek fel pár képet!
Puszi mindenkinek:
Heni
2008.06.01 08:07
GABI:
Gratula Lackóhoz! Jók az UH képek. Jól látszik minden!
MIRCI:
Mi újság Veletek? Pocakkép?
GYABLONKA:
A mért értékek alapján egyáltalán nem vékony Beni. Szerintem nem a mellkasa kicsi, hanem inkább a fejecskéje kerekebb a korához képest. A súlya is szép nagy, úgyhogy tuti minden rendben van!
BIBI:
Nagyon szép kislány Bíborka! Nekem is az tűnt fel először, hogy mennyire hasonlít az UH képre!
SIRKICI:
Hogy vagytok? Képeket kérünk!
CHRISSYY:
Meggógyult már teljesen Martin? Székletminta eredménye mi lett?
HENI:
Nagyon sokat változott Alexi. Nekem az ülős kép tetszik a legjobban! Annyira édes! Magától felül már?
OMNIA:
Boldog névnapot!!!
JAIMEE:
Netkérdés megoldódott? Rékuci hogy bírja a meleget?
JUDY:
Hogy vagytok?
CHRISTELL:
Nagyon ügyes vagy, hogy visszahoztad a tejcsit. Megnéztem a képeket Klárikáról! Annyira kis édes!
BAMBIKA:
Holnap már 1 hónapos lesz Gergő! Rohan az idő rendesen!
OLIK:
Boldog névnapot Tüncsi manónak!!! Kardiológiára mikor mentek?
Gratula Lackóhoz! Jók az UH képek. Jól látszik minden!
MIRCI:
Mi újság Veletek? Pocakkép?
GYABLONKA:
A mért értékek alapján egyáltalán nem vékony Beni. Szerintem nem a mellkasa kicsi, hanem inkább a fejecskéje kerekebb a korához képest. A súlya is szép nagy, úgyhogy tuti minden rendben van!
BIBI:
Nagyon szép kislány Bíborka! Nekem is az tűnt fel először, hogy mennyire hasonlít az UH képre!
SIRKICI:
Hogy vagytok? Képeket kérünk!
CHRISSYY:
Meggógyult már teljesen Martin? Székletminta eredménye mi lett?
HENI:
Nagyon sokat változott Alexi. Nekem az ülős kép tetszik a legjobban! Annyira édes! Magától felül már?
OMNIA:
Boldog névnapot!!!
JAIMEE:
Netkérdés megoldódott? Rékuci hogy bírja a meleget?
JUDY:
Hogy vagytok?
CHRISTELL:
Nagyon ügyes vagy, hogy visszahoztad a tejcsit. Megnéztem a képeket Klárikáról! Annyira kis édes!
BAMBIKA:
Holnap már 1 hónapos lesz Gergő! Rohan az idő rendesen!
OLIK:
Boldog névnapot Tüncsi manónak!!! Kardiológiára mikor mentek?
2008.06.01 08:46
Betsy,
kösz, jól vagyunk, Niki jó baba, nem lehet rá panaszunk, az éjszakákat átalussza, a nappalok még nagyon változóak, de majd kialakul! Én is sokkal jobban vagyok, már a fél oldalamon birok ülni is, úgyhogy alakulunk! Apa is nagyon sokat segit, imádja a lányát, meg anyum is sokat itt van!
kösz, jól vagyunk, Niki jó baba, nem lehet rá panaszunk, az éjszakákat átalussza, a nappalok még nagyon változóak, de majd kialakul! Én is sokkal jobban vagyok, már a fél oldalamon birok ülni is, úgyhogy alakulunk! Apa is nagyon sokat segit, imádja a lányát, meg anyum is sokat itt van!
2008.06.01 13:02
Sziasztok!
A másik fórumba tettem fel pár képet, de a profik még nincsenek meg.
Szép napot nektek!!!!!!
A másik fórumba tettem fel pár képet, de a profik még nincsenek meg.
Szép napot nektek!!!!!!
2008.06.02 13:15
Hali!
Sirki,
Niki baba gyönyörű! És milyen sok a haja!!!! A köv vizsgálat 4D Uh Jun. 7-én.
Heni! Alexi nagyon ügyi már! És olyan édi!
Csajok, én még nagyon félek a szüléstől. Nagyon fog fájni? Szeretnék érzéstelenítést. Valaki tudna erről írni pár szót? Tényleg nem hat végig? És utána nagyon fog fájni a hátam?
Érdemes a kórházba bevinni a mellszívót? És ahhoz, hogy beinduljon a tej használni is kell?
Nagyon fog fájni a varrat? Lehet valamivel enyhíteni?
Bocsi a sok kérdésért, csak érdeklődöm......
Sirki,
Niki baba gyönyörű! És milyen sok a haja!!!! A köv vizsgálat 4D Uh Jun. 7-én.
Heni! Alexi nagyon ügyi már! És olyan édi!
Csajok, én még nagyon félek a szüléstől. Nagyon fog fájni? Szeretnék érzéstelenítést. Valaki tudna erről írni pár szót? Tényleg nem hat végig? És utána nagyon fog fájni a hátam?
Érdemes a kórházba bevinni a mellszívót? És ahhoz, hogy beinduljon a tej használni is kell?
Nagyon fog fájni a varrat? Lehet valamivel enyhíteni?
Bocsi a sok kérdésért, csak érdeklődöm......
2008.06.02 14:28
Sirki: Niki baba nagyon édi
Tényleg lassan elfogy a kismamis tábla. Jöhetne valaki a szomszédból.
Pocakkép nem készült a hétvégén mert nem volt rá idő, de ígérem hamarosan bepótoljuk.
Gabikám: ne parázz már így előre, a kérdéseidet meg szerintem nyugodtan beszéld meg az ovosoddal, bár az itteni kismamik biztos szívesen válaszolnak, de én úgy gondolom ahogy minden terhesség, úgy minden szülés is más.
Heni: Alexinek gyönyörű szemei vannak, amúgy is nagyon formás kis baba
Tényleg lassan elfogy a kismamis tábla. Jöhetne valaki a szomszédból.
Pocakkép nem készült a hétvégén mert nem volt rá idő, de ígérem hamarosan bepótoljuk.
Gabikám: ne parázz már így előre, a kérdéseidet meg szerintem nyugodtan beszéld meg az ovosoddal, bár az itteni kismamik biztos szívesen válaszolnak, de én úgy gondolom ahogy minden terhesség, úgy minden szülés is más.
Heni: Alexinek gyönyörű szemei vannak, amúgy is nagyon formás kis baba
2008.06.03 07:05
Csiribébi születéstörténete
Egyszer csak elkezdődött. Május 21-e volt, éjjel 1:11. Három óra alvás után valami másra ébredtem, egy új, ismeretlen érzés, furcsa fájdalom. Majd megszűnt, de rögtön tudtam, elkezdődött a csoda. Csendben vártam. Pár perc múlva újra az a különös fájás, majd a szünet. Csiribébi igen pontos kislány- gondoltam, s elkezdtem lesni az órát, akármilyen rendszert keresve a fájások, szünetek tömkelegében-mindhiába. Szerelmem is felébredt közben, együtt bújtuk a nagykönyvet és az internetet, most akkor ez AZ e, vagy mégsem, vakartuk fejünket, mint két tanácstalan tini. Hajnali háromkor apa elment hajat mosni, megborotválkozott, a szívét is ünneplőbe öltöztette, fontos randevúra készült, nemsokára találkozni fog várva várt kislányával.
Teltek a percek, az órák, szüntelen fájásokkal, izgalmakkal, míg végül határozottan 5 percesekké alakultak, mire elindultunk a kórházba, reggel 8 óra volt. Egyből a szülőszoba felé vettük az irányt, ahol épp rátaláltunk a dokimra, ki rögtön megvizsgált: nagyon lent van a pici fejecskéje, de a folyamat csak most kezdődik, egy ujjnyira vagyok nyitva. Kérdezték apát, bent akar e maradni majd a szülésnél, mire tanácstalanul néztünk össze: ezt nem beszéltük meg, ő nem döntött, én nem erőltettem, magam sem tudtam, akarom e. Kissé felkészületlenek tűntünk. Ráadásul időközben jobban is lettem, s telt ház lévén kitettek osztályra, az orvosom már nem engedett haza, kérte, ha bármi történne, elfolyna a magzatvíz vagy erősödnének a fájások, szóljak.
Aztán mintha meggondoltuk volna magunkat, hátat fordítva a kórteremnek elindultunk sétálni, ki a parkba, majd büféztünk, aztán ismét kint sütkéreztünk a napon, fájtam így is rendszeresen, 4-5 percenként, majd 1 perc hosszúságúakat, de jól tűrtem, örültem, hogy Kedvesem mellettem van, hogy végül Csiribébi mégis megérkezik, mielőtt apa elutazna.
Közben már du. 5 óra lett, mi még mindig kint sétálgattunk az udvaron - én végig pizsiben-, mikor egyszer csak éreztem, hogy kizúdul valami meleg és sok belőlem, rögtön apa nyakába ugrottam: azt hiszem, elfolyt a magzatvíz! Izgatottan futottunk be a mosdóba, de a helyzet nem volt számomra egyértelmű, mivel folyamatosan pecsételve vérezgettem, most a betét tartalma is ilyen zavaros jellegű volt, teljesen tanácstalan voltam. Visszatértünk az osztályra, ahol jeleztem az ügyeletesnek, szerintem elment a magzatvizem, de nem vagyok benne túl biztos, mire arrogánsan kioktatott: „Az nem magzatvíz, annak benne van a nevében, hogy vííííííííz, az kristálytiszta folyadék”- s nézett rám, mint egy hülyére. Mégiscsak ő a tapasztalt szakember ez ügyben- fújtam visszavonulót, s mint vert sereg, szerelmemet hazazavartam, s befeküdtem az ágyamba. Vártam.
A kétágyas alapítványi szobákban egyelőre nem volt hely csúcsforgalom lévén, így egy hatágyasba kerültem, ahol már majdnem mindenki babázott, kevés sikerrel, a bébik felváltva ordítottak torkuk szakadtából. Két fájás között nem tudtam egy picit sem pihenni, kezdtem fáradni és elveszteni türelmemet. Éjjelre már 3-5 percenként jöttek a görcsök és több, mint egy percig kitartottak, s az a valami, ami nem magzatvíz, továbbra is szivárgott. Éjjel 1-ig húztam, majd kikászálódtam az ágyból és elslattyogtam a szülőszobára, nézzen már meg valaki, végül is pont 24 órája vajúdok, legalább mondjanak valamit, haladok e?
A szülésznő nagyon aranyos volt, annak ellenére, hogy még mindig ment a nagyüzem-hiába, a frontok tényleg hatnak a picikre-, mondta, hogy kérjem el az osztályról a kartonomat, s mindjárt megvizsgál egy orvos.
Igen ám, de nem tudtam megszerezni a papírjaimat, a nővér megtagadta: „Kiscicám, ezek nem fájások, amiket érzel, az igazi szülési fájdalmakat nem így viselnéd.” Hiába bizonygattam, hogy ezek rendszeresek, meg hogy nagyon magas a fájdalomküszöböm, hogy a fogfúrást is fájdalomcsillapító nélkül bírom, meg különben is, a dokim szerint is elkezdődött a folyamat, ő csak lenézően nézett rám és visszazavart az ágyamba, várjam meg, míg eleinte 15, majd 10 és5 perces fájások jelentkeznek. A magzatvíz dolgot ezek után fel sem vetettem.
De azért sem mentem vissza az ágyamba! Szerencsém is volt, a folyosón görnyedtem össze épp egy aktuális görcs közepette, mikor rám talált az előbbi szülésznő, kinek meséltem, nem tudom megszerezni a papírokat, meg hogy tényleg nem értek én hozzá, de a nővér szerint ez még semmi, amit érzek. A szülésznő megnyugtatott, feküdjek vissza az ágyamba, akkor mindjárt kihívja az ügyeletes orvost, aki megnéz. A vizsgálat során kiderült, közben sikerült 2 ujjnyira „kitágulnom”, és valóban, jól éreztem, a magzatvizem folydogált. Azonnal visszavettek a szülőszobára, s hívták a dokimat. Abba most nem gondoltam bele, hogy ez már du. 5-kor is megtörténhetett volna, s eddigre már talán kezemben is tarthattam volna Csiribébit... Mégsem érdemes jól tűrni a fájdalmakat-gondoltam, s nem hisztizni, ahogy mások a szülőszobán. Persze, persze, azok ott szülnek igazi fájásokkal, azért üvöltenek annyira, nem tudhatom, rám is mi vár még, ha beindulnak az igaziak-rémültem meg.
A szülőágyra kerülvén mint jó gyerek a fogorvosnál, én is megint jobban lettem, mintha nem is fájna annyira ez az egész, s hallgatva a szomszédból átszűrődő „ Meghalok! Meghalok!” ordításokat, ismét meggyőztem magam, tulajdonképp semmi bajom, messze vagyok még a céltól.
Azért felhívtam Kedvesemet is, ki éjnek évadján rohant vissza a kórházba, s legnagyobb örömömre és megnyugvásomra önként beöltözött a zöld műtős ruhába és mellettem maradt. Nemsokára kaptam infúzióban antibiotikumot, mivel a magzatvíz már hosszú órák óta folydogált, s lassacskán 3 ujjnyira tágultam. Fájdalmaim fokozódtak és kezdtem kimerülni, egy textilpelenkát haraptam a görcsök csúcspontjain hogy hangtalan tudjak maradni, mert úgy éreztem, valahogy nem méltó, hogy én is kiabáljak, ordítsak, üvöltsek, mikor ez az egész maga a csoda, várjuk és szeretjük ezt a babát, s ha fáj is, hát tűröm, a mai nap már biztosan megérkezik.
Közben dél lett, kismamák jöttek, bébikkel mentek, a mellettünk lévő szobákban császárra készülődtek, az üvöltözősök végül feladták a harcot. Közben rám megint NST-t kötöttek, de most valami megváltozott, minden egyes fájásnál lelassult a baba szívverése, nagyon megijedtem, főleg, mikor azt mondta a szülésznő, nincs nagy baj, csak vagy a köldökzsinór tekeredett a nyakára, vagy a kicsi válla nyom valamit. Hát ennél nem kellett több, ott akkor nagyon megrémültem s kicsit össze is omlottam, féltettem a bébit és úgy éreztem, végkimerültem, elfáradtam, ez egyszerűen NEM MEGY.
Megkérdeztem a dokimat, nem lehetne nálam is véget vetni már ennek az egésznek, mielőtt a kicsinek baja történik, érdeklődtem, mi a véleménye a császárról? Persze nem javasolta, szerinte nincs baj a picivel, a szülés bár lassacskán, de folyamatosan halad, s a császárnak annyi, de annyi szövődménye lehet. Elfogadtam véleményét, bíztam benne.
Ekkor kaptam a fenekembe egy méhtágító szurit,, majd jöhetett a forró fürdő. Ott olyannyira jól éreztem magam, el sem tudom mondani, ellazultam, megszűntek a fájások, mégiscsak örültem, hogy végre jó helyen jó kezekben vagyok, s itthon visszanézve apa fényképeit, 36 óra vajúdás után akkora vigyorral és elégedettséggel ülök a kádban, mint aki épp wellness hétvégéjét tölti. Egy óra múlva kijöttem a kádból, már 4 ujjnyira nyitva voltam, de még mindig túúúúúl jól éreztem magam, ezért rámkötöttek egy adag oxitocint, minek hamarosan meg is lett az eredménye, du. 2 körül elkezdődtek a tolófájások.
Bal lábamnál az orvosom, jobbnál a szülésznő, apa hátul a fejemnél, pelenka a számban, s kettő nagyobb nyomás hatására középen már látni vélték a baba fejecskéjét. Aztán még kettő nyomás, centméterről centiméterre haladt előrébb a pici, mire fájásszünetben feltettem egy rém fontos kérdést: „Ugye, nincs haja?”
„Kopasz! - mosolygott a szülésznő-és szőke.”
Azért megnyugodtam.
Majd mondta, ha akarom, odatehetem a kezem, meg is érinthetem a feje búbját. Istenem, csoda volt!!! Aztán még egy, majd még egy utolsó nyomás, s éreztem, ahogy az egész kis teste kicsúszik, végig a mellem alól, a hasamon át a hüvelyemen keresztül, s áldottam a dokimat, amiért nemet mondott a császárra, ezt az érzést, sosem fogom elfelejteni.
2008. Ígéret havának 22. napja volt, délután 14:50 , mikor Bíborka Izabella megszületett.
Minden rendben, mosolygott a doki, majd a szülésznő a mellemre fektette a picit, ki nagy sötétkék,végtelen bölcs szemekkel jól megnézett, egy picit felsírt, majd rögtön szopizni kezdett. „Biztos, hogy lány?” kukkantottam be a lábai közé, végre saját szememmel is meggyőződve az igazságról. Mindannyian nevetttünk.
Akkor megkérdezték apát, szeretné e elvágni a köldökzsinórt, mire nemet mondott, hiába, még egy tű látványa is megriasztja azt az érzékeny kis művész lelkét, inkább fogta a fényképezőgépet, s megörökítette ezt a csodálatos pillanatot. Biztosan nem véletlen, hogy így alakult és nekem maradt ez a különleges feladat, amire mindig is emlékezni fogok. Ez a mi kettőnk köteléke volt Csiribébivel, ami 9 hónapon át összefűzött minket, így hát nekem- és nem egy harmadik személynek, még ha az az édesapa is- kellett annak lennie, ki ezt a kapcsolatot most elvágja közöttünk, s megnyit egy újat, egy még szorosabbat, ami kitart és él bennem, az utolsó lélegzetvételemig.
Egyszer csak elkezdődött. Május 21-e volt, éjjel 1:11. Három óra alvás után valami másra ébredtem, egy új, ismeretlen érzés, furcsa fájdalom. Majd megszűnt, de rögtön tudtam, elkezdődött a csoda. Csendben vártam. Pár perc múlva újra az a különös fájás, majd a szünet. Csiribébi igen pontos kislány- gondoltam, s elkezdtem lesni az órát, akármilyen rendszert keresve a fájások, szünetek tömkelegében-mindhiába. Szerelmem is felébredt közben, együtt bújtuk a nagykönyvet és az internetet, most akkor ez AZ e, vagy mégsem, vakartuk fejünket, mint két tanácstalan tini. Hajnali háromkor apa elment hajat mosni, megborotválkozott, a szívét is ünneplőbe öltöztette, fontos randevúra készült, nemsokára találkozni fog várva várt kislányával.
Teltek a percek, az órák, szüntelen fájásokkal, izgalmakkal, míg végül határozottan 5 percesekké alakultak, mire elindultunk a kórházba, reggel 8 óra volt. Egyből a szülőszoba felé vettük az irányt, ahol épp rátaláltunk a dokimra, ki rögtön megvizsgált: nagyon lent van a pici fejecskéje, de a folyamat csak most kezdődik, egy ujjnyira vagyok nyitva. Kérdezték apát, bent akar e maradni majd a szülésnél, mire tanácstalanul néztünk össze: ezt nem beszéltük meg, ő nem döntött, én nem erőltettem, magam sem tudtam, akarom e. Kissé felkészületlenek tűntünk. Ráadásul időközben jobban is lettem, s telt ház lévén kitettek osztályra, az orvosom már nem engedett haza, kérte, ha bármi történne, elfolyna a magzatvíz vagy erősödnének a fájások, szóljak.
Aztán mintha meggondoltuk volna magunkat, hátat fordítva a kórteremnek elindultunk sétálni, ki a parkba, majd büféztünk, aztán ismét kint sütkéreztünk a napon, fájtam így is rendszeresen, 4-5 percenként, majd 1 perc hosszúságúakat, de jól tűrtem, örültem, hogy Kedvesem mellettem van, hogy végül Csiribébi mégis megérkezik, mielőtt apa elutazna.
Közben már du. 5 óra lett, mi még mindig kint sétálgattunk az udvaron - én végig pizsiben-, mikor egyszer csak éreztem, hogy kizúdul valami meleg és sok belőlem, rögtön apa nyakába ugrottam: azt hiszem, elfolyt a magzatvíz! Izgatottan futottunk be a mosdóba, de a helyzet nem volt számomra egyértelmű, mivel folyamatosan pecsételve vérezgettem, most a betét tartalma is ilyen zavaros jellegű volt, teljesen tanácstalan voltam. Visszatértünk az osztályra, ahol jeleztem az ügyeletesnek, szerintem elment a magzatvizem, de nem vagyok benne túl biztos, mire arrogánsan kioktatott: „Az nem magzatvíz, annak benne van a nevében, hogy vííííííííz, az kristálytiszta folyadék”- s nézett rám, mint egy hülyére. Mégiscsak ő a tapasztalt szakember ez ügyben- fújtam visszavonulót, s mint vert sereg, szerelmemet hazazavartam, s befeküdtem az ágyamba. Vártam.
A kétágyas alapítványi szobákban egyelőre nem volt hely csúcsforgalom lévén, így egy hatágyasba kerültem, ahol már majdnem mindenki babázott, kevés sikerrel, a bébik felváltva ordítottak torkuk szakadtából. Két fájás között nem tudtam egy picit sem pihenni, kezdtem fáradni és elveszteni türelmemet. Éjjelre már 3-5 percenként jöttek a görcsök és több, mint egy percig kitartottak, s az a valami, ami nem magzatvíz, továbbra is szivárgott. Éjjel 1-ig húztam, majd kikászálódtam az ágyból és elslattyogtam a szülőszobára, nézzen már meg valaki, végül is pont 24 órája vajúdok, legalább mondjanak valamit, haladok e?
A szülésznő nagyon aranyos volt, annak ellenére, hogy még mindig ment a nagyüzem-hiába, a frontok tényleg hatnak a picikre-, mondta, hogy kérjem el az osztályról a kartonomat, s mindjárt megvizsgál egy orvos.
Igen ám, de nem tudtam megszerezni a papírjaimat, a nővér megtagadta: „Kiscicám, ezek nem fájások, amiket érzel, az igazi szülési fájdalmakat nem így viselnéd.” Hiába bizonygattam, hogy ezek rendszeresek, meg hogy nagyon magas a fájdalomküszöböm, hogy a fogfúrást is fájdalomcsillapító nélkül bírom, meg különben is, a dokim szerint is elkezdődött a folyamat, ő csak lenézően nézett rám és visszazavart az ágyamba, várjam meg, míg eleinte 15, majd 10 és5 perces fájások jelentkeznek. A magzatvíz dolgot ezek után fel sem vetettem.
De azért sem mentem vissza az ágyamba! Szerencsém is volt, a folyosón görnyedtem össze épp egy aktuális görcs közepette, mikor rám talált az előbbi szülésznő, kinek meséltem, nem tudom megszerezni a papírokat, meg hogy tényleg nem értek én hozzá, de a nővér szerint ez még semmi, amit érzek. A szülésznő megnyugtatott, feküdjek vissza az ágyamba, akkor mindjárt kihívja az ügyeletes orvost, aki megnéz. A vizsgálat során kiderült, közben sikerült 2 ujjnyira „kitágulnom”, és valóban, jól éreztem, a magzatvizem folydogált. Azonnal visszavettek a szülőszobára, s hívták a dokimat. Abba most nem gondoltam bele, hogy ez már du. 5-kor is megtörténhetett volna, s eddigre már talán kezemben is tarthattam volna Csiribébit... Mégsem érdemes jól tűrni a fájdalmakat-gondoltam, s nem hisztizni, ahogy mások a szülőszobán. Persze, persze, azok ott szülnek igazi fájásokkal, azért üvöltenek annyira, nem tudhatom, rám is mi vár még, ha beindulnak az igaziak-rémültem meg.
A szülőágyra kerülvén mint jó gyerek a fogorvosnál, én is megint jobban lettem, mintha nem is fájna annyira ez az egész, s hallgatva a szomszédból átszűrődő „ Meghalok! Meghalok!” ordításokat, ismét meggyőztem magam, tulajdonképp semmi bajom, messze vagyok még a céltól.
Azért felhívtam Kedvesemet is, ki éjnek évadján rohant vissza a kórházba, s legnagyobb örömömre és megnyugvásomra önként beöltözött a zöld műtős ruhába és mellettem maradt. Nemsokára kaptam infúzióban antibiotikumot, mivel a magzatvíz már hosszú órák óta folydogált, s lassacskán 3 ujjnyira tágultam. Fájdalmaim fokozódtak és kezdtem kimerülni, egy textilpelenkát haraptam a görcsök csúcspontjain hogy hangtalan tudjak maradni, mert úgy éreztem, valahogy nem méltó, hogy én is kiabáljak, ordítsak, üvöltsek, mikor ez az egész maga a csoda, várjuk és szeretjük ezt a babát, s ha fáj is, hát tűröm, a mai nap már biztosan megérkezik.
Közben dél lett, kismamák jöttek, bébikkel mentek, a mellettünk lévő szobákban császárra készülődtek, az üvöltözősök végül feladták a harcot. Közben rám megint NST-t kötöttek, de most valami megváltozott, minden egyes fájásnál lelassult a baba szívverése, nagyon megijedtem, főleg, mikor azt mondta a szülésznő, nincs nagy baj, csak vagy a köldökzsinór tekeredett a nyakára, vagy a kicsi válla nyom valamit. Hát ennél nem kellett több, ott akkor nagyon megrémültem s kicsit össze is omlottam, féltettem a bébit és úgy éreztem, végkimerültem, elfáradtam, ez egyszerűen NEM MEGY.
Megkérdeztem a dokimat, nem lehetne nálam is véget vetni már ennek az egésznek, mielőtt a kicsinek baja történik, érdeklődtem, mi a véleménye a császárról? Persze nem javasolta, szerinte nincs baj a picivel, a szülés bár lassacskán, de folyamatosan halad, s a császárnak annyi, de annyi szövődménye lehet. Elfogadtam véleményét, bíztam benne.
Ekkor kaptam a fenekembe egy méhtágító szurit,, majd jöhetett a forró fürdő. Ott olyannyira jól éreztem magam, el sem tudom mondani, ellazultam, megszűntek a fájások, mégiscsak örültem, hogy végre jó helyen jó kezekben vagyok, s itthon visszanézve apa fényképeit, 36 óra vajúdás után akkora vigyorral és elégedettséggel ülök a kádban, mint aki épp wellness hétvégéjét tölti. Egy óra múlva kijöttem a kádból, már 4 ujjnyira nyitva voltam, de még mindig túúúúúl jól éreztem magam, ezért rámkötöttek egy adag oxitocint, minek hamarosan meg is lett az eredménye, du. 2 körül elkezdődtek a tolófájások.
Bal lábamnál az orvosom, jobbnál a szülésznő, apa hátul a fejemnél, pelenka a számban, s kettő nagyobb nyomás hatására középen már látni vélték a baba fejecskéjét. Aztán még kettő nyomás, centméterről centiméterre haladt előrébb a pici, mire fájásszünetben feltettem egy rém fontos kérdést: „Ugye, nincs haja?”
„Kopasz! - mosolygott a szülésznő-és szőke.”
Azért megnyugodtam.
Majd mondta, ha akarom, odatehetem a kezem, meg is érinthetem a feje búbját. Istenem, csoda volt!!! Aztán még egy, majd még egy utolsó nyomás, s éreztem, ahogy az egész kis teste kicsúszik, végig a mellem alól, a hasamon át a hüvelyemen keresztül, s áldottam a dokimat, amiért nemet mondott a császárra, ezt az érzést, sosem fogom elfelejteni.
2008. Ígéret havának 22. napja volt, délután 14:50 , mikor Bíborka Izabella megszületett.
Minden rendben, mosolygott a doki, majd a szülésznő a mellemre fektette a picit, ki nagy sötétkék,végtelen bölcs szemekkel jól megnézett, egy picit felsírt, majd rögtön szopizni kezdett. „Biztos, hogy lány?” kukkantottam be a lábai közé, végre saját szememmel is meggyőződve az igazságról. Mindannyian nevetttünk.
Akkor megkérdezték apát, szeretné e elvágni a köldökzsinórt, mire nemet mondott, hiába, még egy tű látványa is megriasztja azt az érzékeny kis művész lelkét, inkább fogta a fényképezőgépet, s megörökítette ezt a csodálatos pillanatot. Biztosan nem véletlen, hogy így alakult és nekem maradt ez a különleges feladat, amire mindig is emlékezni fogok. Ez a mi kettőnk köteléke volt Csiribébivel, ami 9 hónapon át összefűzött minket, így hát nekem- és nem egy harmadik személynek, még ha az az édesapa is- kellett annak lennie, ki ezt a kapcsolatot most elvágja közöttünk, s megnyit egy újat, egy még szorosabbat, ami kitart és él bennem, az utolsó lélegzetvételemig.
2008.06.03 08:17
Bíbi: gyönyörű volt, amit leírtál!! Itt pityergek magamban
Köszi szépen!!! Felhőtlen babázást kívánok Nektek és sok egészséget!!!
Gyabi: csinike vagy!!! Menj a dokihoz , én is ezt mondom.
Köszi a Tündike nevében is
Sirki: Niki baba gyönyörűséges!!! és mennyi haja van
( Réká babóval versenyezhetnek ) Utólag Nagyon Boldog Névnapot kívánok Neked!!!Betsy: holnap megyünk a rehabra és 6-án a kardiológiára.
Babszika: mesésen szép mennyasszony voltál ( a párocskád is nagyon jól nézett ki
) Várunk még képeket!!!!!! Ja, és GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Milyen érzés??? Mi jövő hét szombaton 5 évesek leszünk már Pedig most történt, mi is sokat készültünk rá 5 év eredménye:
Társoldalunk kínálatából
Jó a gyerekeknek, ha nem használhatják a telefonjukat az iskolában? Oktatáskutatót kérdeztünk!
Emlékezzünk vissza, már maga a bejelentés is nagy port kavart arról, hogy a... »
