Hát, ha már így szóba jöttem, akkor gondoltam írok!
Igen, tényleg babát várok. Előreláthatólag szeptember második felében érkezik a kislányom. Bocsánatot kérek, ha valaki zokon vette, hogy nem jeleztem a babát, de akkor elmesélem, hogy mi is történt.
Január 2-án jelentkeztem utoljára, amikor is- értehetetlen módon- végigbőgtem az egész napot. Nem tudom mi volt velem, a kezdeti pozitív hozzáállás átment aggódásba, félelembe, hogy miért nem jön össze a baba. Gyorsan kértem egy időpontot a nőgyógyászomhoz, ott megint csak azt a választ kaptam, hogy nincs peteérés. Ekkor elhatároztam, hogy megkezdjük a kivizsgálásokat. Kaptam beutalót egy endokrinológus-nőgyógyászhoz, hátha a hormonjaim nincsenek rendben. A vérvétel nem mutatott eltérést. Minden értékem jó lett. Kórházi terhességi tesztem: negatív
Január 15-én megvizsgálták uh-val a petefészkemet, ott annyit mondott az uh-s nő, hogy ő nem lát kóros elváltozást, pár pici 3 mm-es tüszőm volt, ami még nem utal cisztásodásra. Azt is mondta, hogy olyan vastag a méhnyálkahártyám, mintha már meg akarna jönni. Babáról még mindig nem esett szó, de ekkor én elkezdtem gyanakodni. Ugyanis pontosan emlékszem, hogy január 8-án valami megváltozott bennem. Hirtelen mérhetetlen nyugalom szállt rám, nem idegeskedtem, eltűnt az aggódás. Ne kérdezzétek, hogy miért, csak egyszerűen ez történt.
Január 15. után reggelente és esténként csináltam egy-egy Lh tesztet, anélkül, hogy tudtam volna, mit kell rajta nézni. Mindegyik kétcsikos volt, egyre erősödött. Aztán Leo fórumán láttam, hogy már nagyon halvány kétcsikos tesztnél is babásak a lányok. Erre másnap, január 19-én hajnalban vettem a bátorságot és csináltam egy terhességi tesztet, ami a legnagyobb meglepetésemre pozitív lett! Mérhetetlenül boldog voltam, de mégsem mertem világgá kiáltani, hogy : IGEN, VÉGRE SIKERÜLT! NEKEM IS KISBABÁM LESZ!!
AZtán jöttek az első vizsgálatok! először csak egy maszat látszódott az uh-n, egy hét múlva már a petezsák is látszódott és rá két hétre néztük az első szívhangot.
Az első szívhangos uh. előtt pár nappal olvastam itt a topicban, hogy mi történt Jennyvel. Szerintem mindenki el tudja képzelni, mekkora gombóccal a torkomban érkeztem az uh-ra... Ugye lakik valaki a petezsákocskámban?!!
Jenny: Nem tudom, milyen érzéseket váltott volna ki akár belőled, akár másból,, ha írok Neked, vagy ide a topicba, hogy mennyire sajnálom ami Veled történt, viszont Nekem kisbabám lesz!!
Borzasztó, ami Veled történt, nagyon sajnálom, viszont csodáltalak a "P" betűs avatarod és az erős hozzáállásod miatt. Szerinted tényleg be kellett volna jelentenem a babát? Én jobbnak láttam, ha hallgatok, de nemcsak miattad, hanem - ahogy Márti írta,- tapintatból.
Ha visszaolvasod, milyen hangulat volt itt akkortájt, akkor látni fogod, hogy a nem-babás kismami-jelöltek totál elkeseredett hangon írtak azokról a dolgokról, amiket én is éreztem január elején. Tudom, hogy itt tök jó emberek vannak, - hiányoztatok is, egy csomószor írtam is volna, - de azt is tudom, hogy milyen érzés olvasgatni másnak az öröméről akkor, amikor te totál padlón vagy és folyton csak azt kérdezgeted magadtól, hogy "ha másnak sikerül, akkor nekem miért nem?"
Na mindegy! A terhesség első 12 hetében nem kínzott rosszullét, nem hánytam egyszer sem, viszont a munkahelyemen állandóan görcsöltem. Mivel nekem ő az első babám, nem tudtam mi az a fájdalom, ami még természetes és mi az, amitől félni kell. Mindenesetre a sok görcsölés miatt már a 10. héttől táppénzre küldtek. Az első trimesztert végigizgultam, hogy jaj, csak minden rendben legyen, és megmondom őszintén, most így 23+3 naposan is vannak bennem félelmek, de gondolom ez természetes.
Hát ennyi az én Titkom! Egyébként akik időközben kismamikká váltak (Nati, Márti) már megírtam, illetve előtte még Magdolnámnak is (a kézfájása miatt küldtem neki privit), nekik nagy vonalakban elmeséltem a sztorit, de mondtam azt is, hogy nem publikus. Eddig. Most publikussá tettem, csak hogy akiben esetleg ez rossz érzést keltett, azt eloszlassam.
Remélem így már senki nem veszi rossz néven tőlem, hogy nem jelentkeztem!