Wish!
Rémesen pöttyös! Nem lázas? Szegény, hétvégén remélem jól kimozogja Magát!
Katyus!
Édesek ahogy eszegetik a tortát! Nagyon guszta lett szerintem.
Zsebi!
Balázs azért olyan arcot vág, mint aki nagyon csodálkozik, hogy mit müvel Eszter! Vagy csak jó szinész
Zsuzsi!
Érdekes amit arról ritál, hogy még nem tud Apa mit kezdeni Olivérrel! Az az igazság, hogy nekem is volt ilyen érzésem mikor Máté volt kicsi, de az apaságra is meg kell érni, és bizhatsz benne, hogy a következő gyerekkel már könnyen fog bánni. Mondjuk mi nagyon sokat vártunk a kicsikre, lehet hogy ettől külön is értékelni tudjuk mekkora ajándékot kaptunk, de tény, hogy Apa aztán Apa a helyén! Ő mindig elhancurozik Velük, Ő vigasztal, ha valami sirás van, szinte minden este Ő fürdet én készen kapom a gyerekeket. És hát benn volt az átadóban, felügyelte mindkettőnél a tisztogatást, méreckedést (és a Lukunál szólt is, hogy nem szivták le rendesen). Nagy favorit mindkettőnél, én tényleg nyugodt lehetek (bár már volt olyan, hogy elcserélte a pelenkákat és az Emesére rácibálta a Lukuét
de mostmár egyforma van Nekik)
Emma!
épp akartam is javasolni, hogy majd az egyéves szülinapok környékén tegyetek fel hasonló képpárokat. Nagyon jó a Tiéd is
Hajni!
Boldog 1 éves szülinapot Olivérnek! Komoly legényke lett!
Neked akkor nem lesz egyszerü dolgod, ha szinte nincs segitséged! Pedig az első hónapokban nagyon elkelne, főleg Apa! Azt javasolnám, próbáld ki, ha Apa otthon van, vagy ha van ott valaki, próbáld kicsit otthonhagyni.
Aanda!
Azt hiszem, ez a tortura, amin keresztülmentünk a gyerekekért, azt adja, hogy képesek vagyunk értékelni az életet és örülni minden percnek, mert nehezen megszerzett kincseink vannak. A mi életünkbe olyan boldogságot hoztak, mi már itt szinte kettesben lennénk, ha Ők nem lennének, Máté folyton a barátnőjénél, ott is alszik leginkább, mi meg még nem vagyunk öregek! Hát most gondoskodtunk róla, hogy ne unatkozzunk még vagy 20 évig! remélünk még 1 saját babát, aztán meg hátha jönnek Máté gyerekei, abban bizunk, hogy mindig lesz gyerekzsivaly amig mozogni tudunk!
Én viszont igenis nagyon emlékszem a kudarcainkra, és a mai napig gyászolom azt a napot, mikor elvesztettem a babámat. Csak már nem fáj annyira.
Orsi!
Hogy lehet megnézni a lánykádat?