Hú, pár napig nem tudtam írni, most alig bírtam visszaolvasni!
Gabi, szerintem is nagyon szép kisbaba Máté! Nagyon rettenetes lehett tényleg az a pár nap a kórházban, az ember azt várja, hogy segítenek, aztán meg... Nekem is úgy volt, hogy a szülés után szépen tudott szopizni, de másnap meg alig tudtuk a nővérrel belepréselni a cicit a szájába, de szerintem ez nem biztos, hogy azért van, mert kapott valamit éjjel. Én azt gondolom, hogy inkább az lehet mögötte, hogy a születés utáni néhány órában a legerősebb a szopási reflexük, illetve az inger, akkor megy szinte magától, de aztán meg kell tanulniuk. Jó, hogy már túljutottatok a nehezén! Nekem is mondták, hogy ne legyen folyton cicin, max 15 perc, aztán 10 perc büfi, aztán a másik cici, de ehhez kellett néhány hét, először Samu is sokáig és lassan szopizott. És kellett egy hónap, mire teljesen begyógyult mindkét mellbimbóm, mert az egyik még a kórházban nagyon kirepedt, pedig ott még alig cicizett az én kis álomszuszékom, csak itthon lendült bele.
Nővérek: hát igen, eléggé el vannak mindig foglalva, és egyáltalán nem egységesek az elveik. Egy hosszú fekete hajú fiatalabb, és egy rövid, festett szőkés hajú középkorú volt a legsegítőkészebb.
ágy: mi mostanáig kézben altattuk, mert a legelején én nem akartam, hogy egyedül kelljen, szerintem születés után elég nagy sokk neki kint, és néha egyedül lenni, az alvás egyébként is olyan nehéz feladat
az első pár héten ott tettem le, ahol tudtam, nehogy felébresszem: játszószőnyegre, kanapéra, csak ritkán az ágyába, mert féltem, hogy mélyen van és ügyetlenül teszem le, felébred. De aztán már csak oda tettem, és egy hete elkezdtük az ágyban elalvást is, egész jól megy neki, nem is mindig kell mellette lennem. Úgy látszik, megérett rá. Igaz, szinte mindig kell neki a cumi, de mivel csak ilyenkor, így nem olyan nagy baj, szerintem. Az, hogy sírva ébred-e, vagy elkezd dumálni békésen a rácsvédőjéhez, az teljesen kiszámíthatatlan. Szerintem akkor sír inkább, ha valami felébresztette (zaj, vagy büfi pl.), és nem csak egyszerűen kialudta magát. Ja, és mi csak alváshoz tesszük az ágyába, hogy azt a helyet egyértelműen az alváshoz kösse, játszani sosem. Volt egy időszak, amikor hajnalban felkelt szopizni, és magamhoz vettem az ágyba, hogy mindketten el tudjunk közben aludni, de az olyan kitekert póz volt a derekamnak, hogy inkább hagytam. Nem volt az már nekem egyáltalán pihentető, inkább ha elaludt, visszatettem az ágyába.
Hajhullás: nekem most múlt el, kb 2,5-3 hónap után. Horror volt minden hajmosásnál a teniszlabda méretű hajcsomó, + egy halom minden fésülködésnél, + ami a gyerek kezében maradt... tartottam tőle, hogy mind kihullik, mindig ezzel riogattam a hajfetisiszta férjem, de szerencsére abbamaradt még előtte
Szerintem hormonális.
Parkoláshoz nem tudok hozzászólni, mi taxival mentünk, nincs is kocsink.
És sajnos egy kicsit lemaradtam a köszöntésekkel, de utólag is boldog szülinapot a nagylányoknak!!