Úgy ennék valami édeset.
A Szilzi a múltkor azt mondta, kellene egy kicsit fogynia, mert, már nem tudom, miért, de hát, ti is láttátok, semmi pocó, semmi háj, darázsderék. Lehet, hogy nem jó a tükre?
Mi van, doktor Háuzoztok? Tudjátok, mi az a horoló vagy huroló vagy mi? Egy kapa, nekünk is van ám már olyanunk! Bibí! Ja, és képzeljétek, Szilziéktől hazafelé vettünk egy ribizlibokrot! Tök vágytam már egy ribizlibokorra. Egyébként én azért nem mentem a telekre ma, mert gondoltam, hogy majd jól gyereknapozunk, hát, nem sok lett belőle, mert leckét kellett csinálni meg ilyenek voltak (a gyereknek). Ja, a könyv, amit kerestem, anyuéknál volt, mikor már majdnem elmentem a Tescóba, akkor felhívtak anyuék, hogy ott van. Szólások és közmondások c. könyv kellett volna.
Ja, és ezt tanultam belőle: Várjatok........
"Kámfor, kapor, puskapor!" Ezt kellett mondani koccintáskor régen. Nem tudom, hol, ne kérdezzétek. Majd ha jöttök hozzánk a mindannyiunkesküvőjeésbabája bulira, akkor így fogok koccintani veletek, feltéve, hogy addig nem felejtem el. Viszont ma így koccintok visszamenőleg a fiatal pár egészségére saját magammal.