Igen Norma, de tulkép az az idegesítő, hogy azt látom rajtuk, hogy ők folyton "szorongatni" akarják a gyereket. Tudtam, hogy a héten már csak vasárnap megyünk oda, ezért mondtam a férjemnek, hogy ugorjunk el most egy picit (lelkem mélyén bízva ezzel abban, hogy akkor ők nem jönnek ide, és nem azt kell néznem, hogy hogy adogadtják órahosszat kézről kézre a gyereket). De hát az a 40 perc amit ott töltöttünk... hát 4 kézben vándorolt a gyerek... erre a férjem rászólt az anyjára, hogy tegye le az ágyra és úgy játszon vele... letette, a gyerek nyekergett, mire anyós: nem akar lefeküdni, nem jó neki. bementem a szobába, odaálltam a gyerek fölé és ő szépen megnyugodott és mégis jó volt neki fekve is. ha itt vannak, na akkor is csak ez megy. érdekes én énekelek, táncolok a gyereknek és elvan, fekszik a járókában és bábozok neki... nem értem, hogy miért kell kézről kézre adogatni. azt hiszem meg fogom mondni nekik, hogy lehet ám annak a gyereknek ilyeneket csinálni, mert talán ettől fejlődik is kicsit.
Alvás: nekem nem a kezemben alszik, ez csak anyósra érvényes... a "majd én elaltatom" szöveg... holott még a védőnők is ezt szajkózzák, hogy nem "szabad" a ringatáshoz hozzászoktatni.
ha velem van és nem kocsiban, akkor nálam vagy porszívóra vagy zenére alszik el. tudom, hogy ez se jó megoldás, de ebből talán tudok lefaragni.
És hát igen, gondolom ezért vagyok én béna a szemükben, mert gondolom szerintük én hobbyból gyúrok arra hogy aludjon a gyerek, hogy addig se legyen vele dolgom vagy mi... aztán ha meg sír, ők kreálnak mindenféle tuti okot: éhes, fáj a hasa... azt még sose hallottam tőlük, hogy hát szegény gyerek agyát túlterheltük, nem hagytuk aludni, hurcibáltuk és ettől ki van már szegény agya...
Hál istennek a férjem mára már belátta és érzi is, hogy mi a jó és mi nem, úgy hogy van aki mellém áll és már magától is ráparancsol a szüleire.
Amúgy kezdem azt érezni, hogy ez a járóka jó dolog, mert így folyton egy légtérbe lehetek vele és nem kell félnem, hogy leesik bárhonnan, így tudok vele mosogatás közben beszélni és hasonló. még egy kicsit ügyesedik és szorgosabb lesz, akkor már jól meg is lesz a játékaival.
Ma aludt napközben kb. 2-3 órát, így nem is volt estére olyan gázos, de arra már rájöttem, hogy esti hiszti ellen két dolog jó: vagy a kinti séta a babakocsiba, vagy birkózás, bunyó és játék.
Továbbá nem szeretem ha tanáccsal próbál ellátni, hiába nevelet fel két gyereket és hiába van már két unokája... azóta változott egy-smás, pl nem adunk tejet a gyereknek és ne akarjon a 4 hónapos fiam kezébe babapiskótát adni. (meg az se tetszett, mikor 3 hónap szotatás után közbe szólt, hogy tegyem be kétújjal a mellem a gyerek szájába - 1. már sötétben is megtalálta a gyerek a cicim, 2. sose tudtam villafogással betenni, mert kicsi a mellem és kicsi a bimbóudvarom, az újamtól nem tudná bevenni, és ezt a kis mellet könnyebb irányítani, mint hogy kicsússzon az újaim közül (engem sose fog nézni a gyerek szopi közben, mert fizikai képtelenség lenne, a kis mellem és hosszú nyakam miatt, kiesne a szeme
)
És én azt se szeretem, h mások vesznek ruhát, egy dolog az hogy az izlésem is más, de a másik, hogy én látom a praktikusságát, hogy könnyű e ráadni, levenni, bele fér e a feje, stb...
Bár anyám , ha itt is van, sose próbál tanáccsal ellátni, pedig ő is felnevelt 3 gyereket.
Meg miért hív fel úgy gogy "nincs semmi baj?" - miért lenne? ááááááá
miért nem kérdezi azt hogy mi újság?
Na már megint jól kiírtam... nem kell ám elolvasnotok