Ma ezer dolgom volt van lesz, de azért... kezdődik a legnagyobb baromság, amit az anyukák így évvége fele kitalálnak...ma odajött hozzám az egyik anyuka, hoyg akkor ugyan adjak már be 800 Ft-ot, mert az óvónéniknek veszünk valamit. mondom ok. és mit, meg kinek...erre SZOBASZÖKŐKÚT a két óvónéninek, (mondjuk nekünk ebből az egyik tavaly június óta nem dolgozik, szóval mi nem is ismerjük, de azért vegyek neki valamit
) teljesen kiakadtam... egyrészről az ajándék mivolta bosszant.. már megbocsásson de mi a bánatos ....nak szobaszökőkutat, nem beszélve ha van neki, meg egyáltalán, honnan tudja hoyg illik -e a lakásba meg lesz-e helye, meg még egy csomó ellenérvem lenne (bár úgy hallottam, a másik csoport, valami étkészletet vesz, én mondjuk tuti a fejükhöz vágnám nem beszélve ha az elmúlt tíz
évben kapott ötöt, előnyben a lányos anyukák stafírung!... iylen megfontolásból nem engedek mégcsak ruhát sem venni a gyerekeknek, mert honnan tudja mi az én ízlésem...) én biztos jobban örülnék egy gravírozott tollnak, amin esteleg rajta van az évszám (netalán még használni is tudom, ami maga a mennyország), vagy ha mindenki a fotózáson eggyel több képet kér, és berendezzük egy albumba, alatta valamilyen idézettel, vagy csak a nevével.... olcsóbb is, maradandóbb is, és EMLÉK, nem egy kicseszett SZOBASZÖKŐKÚT!!!!!
Pedagógusok, ti mit szóltok? minek örültetek, ha már kaptatok valamit?
meg nem hiszem ,hyog nekem kell berendezni/felszerelni az óvónéni/tanítónéni lakását...ez nem erről szól... ez egy gesztus, nem kell egymást túllicitálni.. jövőre már aranyláncot kell venni, netalán befizetünk egy utazást, autót?
ma lesz szülői, és ezt lehet közlöm a csajjal is (mégha többet nem is köszön) sajnos köpni nyelni nem tudtam attól, amit mondott, majd tovarobogott, én meg itt dohogok magamban, hoyg már megint miylen ...csöggel kerültem össze....KÉSZ.
tessék HOZZÁSZÓLNI, hoyg én vagyok már megint hülye, vagy...
na jól kipanaszkodtam magamat, mindjárt dobom a szoknyis fotót!