Sleepin: mi 3 hó előtt dupláztunk. De szerintem ez nem mérv adó. Ez nagyon függ a babák születési súlyától is. Marcus közepes baba volt 3470, ő és a 2-3 kiló közötti babák hamarabb dupláznak, de gondold el, hogy egy 4 kilós baba... Viszont a közepes babák a nagy babák súlyát hamar behozzák, a kicsikét pedig könnyen túlszárnyalják, ami az én "bánatom" - mint már többször írtam, nagyon gyorsan nő, gyorsabban, mint hogy azt én ki tudnám élvezni. Látom minden nap, de mégis az én szememben is látványos a bövekedése. Röpülnek a napok.
Ma délután együtt töltöttünk egy szupcsi órát: Marcus uzsizott 4kor gyümit (előtte már nyügi volt, de az üveg kajót bepuszilta vigyorogva), 5 előtt ledőltünk apával és Marcussal és aludtak ők egy órát, én meg élveztem és gyönyörködtem bennük, és meg se mertem moccani, mert Marcus a cicimen lógott közbe
(és még az se érdekelt, hogy a bal kezembe egy órán át nem folyt vér
)
Sírás, felvesszük, nem vesszük: néha vannak pillanatok, mikor sír, amit ki kell várnia így, pl vacsorázunk és már csak pár falat van hátra... én azt veszem észre, hogy hanyekereg, akkor a kezemben is ugyan úgy fog nyekeregni... nálam nem ezen múlik a dolog. délelőtt még Marcus jobban viseli a dolgokat, jobban elvan a játékkal, hintával, pici alvás - általában ezt menetrendszerűen csinálja, délutánra igyekszem elvégeni minden dolgom és ekkor kocsizunk vagy játszunk, délután már csak az övé vagyok, tehát ha nincs rossz napja, akkor megússzuk az egész napot igazi sírás nélkül. Korábban gügyögött ő már, de most nem, most csak dünnyög, és nyekereg - ez könny nélküli nyekergés
, ezt váltogatja... már volt hogy nyekergés közbe ránéztem és közben vigyorgott
Minden esetre ha kettesben vagyunk, akkor meg tudjuk oldani a dolgainkat, még ha nem is alszik... valahogy a megszokott mederben mennek a dolgok ilyenkor, de egy nagyszülős vasárnap után naptár nélkül is tudom, hogy hétfő van... persze ők azért vannak hogy "elrontsák" gyereket, de mégis bosszant, hogy velem el van az ölemben nyugisan, játszunk, ülve, fekve, összebújunk, dögönyöződünk, mondókázunk, énekelünk... de a nagyszülőkkel a nap abból áll, hogy cipelik és adogatják ide-oda és rázogatják... - ettől nem fog fordulást tanulni, vagy a játékkokkal bíbelődni, fejlődni.
Ma is nagyon mérges lettem: odaértünk anyósékhoz, a gyerek aludt a hordozóba, így betettük a szobába, pár perc múlva felébredt, és én figyeltem az ajtóból, mert a gyerek csak nézelődött... erre anyósom meg berontott, hogy utyulu-putyulu, hát felébredtél tündér bogár... én elég mérges lettem, mert kíváncsi lettem volna, hogy a gyerek mire jut így magában, és vélhetőleg nem is hiányolt, mivel nem szólt... nem szeretném, hogy ez ragadjon meg benne, hogy felébred és már körül is zsongják, mert reggel is még simán el van magában ha felébred. Ha sír, úgy is próbálom megvígasztalni, de látom rajta, hogy sokszor már másra kíváncsi, érdekli a játéka, akkor pedig... na mindegy is... a nagyszülők úgy is mindig másként fogják viselni a dolgokat. De engem megörjít, hogy ők csak a bajt látják... ha felhív anyós mindig ez a kérdés: nincs semmi baj? - miért lenne? mi ez a negatív gondolkodás? nála ha sír a gyerek, akkor két dolog jöhet szóba: fáj a hasa v jön a foga. na jól van, megyek is fürdeni inkább, mert ez úgyis végeláthatatlan történet folyam
jó éjt csajok!
Mazsi, mizu Vivivel?