Monic!
Az apja már szekált, hogy köttessük be a gyerekhez is, mondtam, hogy nem.
Olyan arccall nézett, az rítt le, hogy én egy gonosz mostoha vagyok. Megmagyaráztam neki, hogy ilyen tanulmányi eredményekkel, intőkkel az ellenőrzöjében, neveletlensége, szófogadatlansága, kupleráj a szobában, és nincs annyi hely az oldalon, hogy még mi minden szól ellene, tehát mindezeket figyelembevéve nem érdemli meg.
Punktum!
Persze a gyerek nyilvánosan szenvedett, mondtam neki, hogy ha csillog-villog a szobája, és elpakolt mindent a helyére akkor lehet róla szó.
Eddig is tudtam, hogy tud ez a gyerek ha akar, mert olyan rendet rittyentett, hogy az csak na, de az a baj, hogy mindig meg kell zsarolni valamivel. Miért nem lehet ezt automatikusan vezényszóra megcsinálni?
Az én szüleim ha valamit mondtak nekem, az számomra parancs volt.
Egész kicsi koromtól amig felnőttem mindig szótfogadtam. Persze volt olyan, hogy 16 évesen a barátomat kiengedték a katonaságtól eltávra, és ez este 8 körül derült ki. Másnap suli. Anyu nem engedett hozzá. Én meg fogtam magam bepakoltam a táskám és elszöktem éjjel 11-kor.
A szerelem az szerelem.
Remélem, hogy bírni fogom az inszemeket lelkileg, testileg. Viszont bízom a legjobban, hogy nem kell majd többesszámban beszélnem!
Ha már ennyit vártam sikerülhetne elsőre.
Megyek napozom egy kicsit látom úgyis mindenki szabin van ma. Élvezzétek ezt a csodás időjárást.
Holnap már úgyis dojdozni kell menni!
Monic!
Ja és egyébként meg:
BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!!!!!!