Sziasztok!
Bár már írtam, hogy egy jóideig nem leszek, de most mégis vagyok. Leírom az ÉV PECHES NAPJAI címet viselő történetemet.
Tegnap előtt kiderült, hogy a közel 91 éves nagymamámat, anyukám beszállíttatta a kórházba, és a doktornője szerint már nincs 2 hónapja sem. Kapott tegnap vért, infuziót, szóval kellőképpen rosszul van. Vizsgálati eredmények sajnos csak hétfőn lesznek, addig semmit nem tudunk.
Tegnap átköltöztünk az ideiglenes albérleti lakásba, Csabi köhögni kezdett, (mondjuk még tegnap előtt kicsit kezdte és akkor hívtam a védőnőt) de jól viselte, majdnem egész nap aludt. Aztán olyan igazán hurutos lett a köhögése estére, és szívtuk is a taknyát, mint az őrült, persze sírt nagyon. (amúgy nagyon okos, már csak akkor sír szívás közben, amikor tényleg jön kifele a takony) Már akkor tanakodtam, hogy bevigyük-e az ügyeletre. Ja, meg tegnap visszahányt banánt, de mivel köhögés közben volt, így ráfogtam a köhögésre. Ma hajnali 5-kor már nem bírtam, kivettem a kiságyából, mert nagyon köhögött. Tisztába tettem, próbáltam megszoptatni, de bár evett, mégis amint abbahagyta ordított... mit hittem, kevés a cici... átettem a másikra, de csak sírt és sírt és sírt... közben Peti is felébredt. Aztán büfinél megint hányás és úgy gondoltam, irány a doki.
Szerencsére láza nincs, így nem tüdőgyulladás, de felső légúti gyulladása van (magyarul torokgyuszi), plusz átküldtek a János kórházba (ahol MEGINT BUNKÓK voltak) fülészetre, és ott a doki megállapított egy
kezdődő baloldali fültőgyulladást!
Nagyon szomorú voltam. Közben kiderült a lakás minden problémája... este kezdődött. Az állítólagos kihúzható kanapéágy csak egy személynek elég, a többi fotelágy annyira régi, hogy egyrészt szétestek mikor kihúztuk, másrészt a fejtámla van leszakadva, stb. Ezek a hibák NEM LÁTSZOTTAK lakásnézéskor. A vc ülőke szaros, és fából van, nem lehet leszedni sehogy sem, Peti mindent kipróbált. A padló szintén fa, de nyikorog ahogy jársz, szóval csendben sem lehet lenni, és tegnap már azt hittük, hogy azt a büdös szagot sikerült kiszellőztetni, amint becsuktuk az ablakot, büdi lett. Ja, és panel, tehát kúr....hideg van, mert már nincs fűtés (én ebben nőttem fel, nekem nem gond, de Peti megfagyott éjjel). Így hirtelen csak ennyi a gond.
Szóval most kiköltözünk Diósdra, Peti nagymamájához. Nem tudunk mást tenni, ez van. A szerződést meg felbontjuk, még szerencse, hogy én írtam. Ja, és az egyik ágyon macskaszőr van, én meg hát allergiás vagyok a cicákra (pedig mennyire imádom őket!).
De ezzel nincs vége. Hazajöttünk a dokitó/vásárlásból és mit látunk? Azt, hogy a Bendegúz (a hörcsögünk) nincs a helyén!
A beépített erkélyre volt kitéve. Terráriuma van, de mivel akkora, mint ő, így egy üveglap van a tetejére téve, ami pont ellepi. Reggel nem néztük meg, mert a gyerek miatt rohantunk és kapkodtunk.
Bendegúz valahogy addig rágta az üveglapot, míg felemelte és eltolta.
Nincs meg, és nem is lesz meg, mert van egy icicpici rés az utca felé, tuti leugrott....
Nem hallt meg, mert nem találtuk a tetemét. Az erkélyen szétnéztünk, sehol nem volt. Az ajtó csukva volt, a szobában nem lehetett.
Úgyhogy még a Bendegúzunk is eltűnt.
Ezek után csak egyre tudtam gondolni, amikor hirtelen összeomoltam. Nem törődtünk eleget Bendegúzzal és megszökött szegény, nem figyeltem jobban oda a betegség jeleire Csabinál és még egy kib. rendes albérletet sem találtam. (Az az egy szól mellettem, hogy korábban megpróbáltam lebeszélni Petit erről a szarról)
De már jobban vagyok. Annyira sok a munka a hülye költözéssel, meg a babámmal, hogy valahogy egész eltörpül emellett minden más, és még sírni sem tudok. Bőgnöm kéne, hogy ennyire összejöttek a dolgok, de képtelen vagyok.
Szóval ez az év pechsorozata!
Ne sajnáljatok, a lakás volt a mi tanulópénzünk! A gyerek meggyógyul és szintén tanultunk, hogy jobban oda kell figyelni rá, és náthás felnőtt közelébe nem mehet, csak egészségesek közé. Így beadatom a rotavírus elleni szérumot is. Ez tuti.
Valamint nem akarok több háziállatot.
Istenem annyira szeretem a Bendegúzunkat.
Ami a nagyimat illeti... ő az utolsó nagyim! Tudtuk, hogy be fog következni, de valahogy mégsem ... annyira erős, és annyira nagyakaratú.. mindig lábraállt....
Najó, ennyi