Sziasztok!
Mi már meg is jöttünk a nyaralásból, nagyon jól éreztük magunkat, de iszonyatosan elfáradtunk, bejártuk egész Székelyföldet.
Most a munkában majd kipihenjük.
Igazából nem akartam írni, mert elhatároztam, hogy a kezelés végéig kicsit visszafogom a témát, de annyira megörültem Vikinek!
Nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen és dobogjon a szívecske mire hazaértek. Addig pedig érezzétek nagyon jól magatokat!!!
Látjátok lányok, vannak még csodák, és hát ennyit az orvosokról.
Luca!
Már biztos nem olvasod, és nem is tudom mit írhatnék. Borzasztóan sajnálomés sok erőt Neked!
Vicuska!
Nagyon szorítok holnapra, majd részletes beszámolót kérek ám, hogy mi volt.
Susy!
Nagyon örülök a kis 8 mm-eshez!
Ditke!
Látom Te is babsá vagy!
Én megkaptam a 3. szurit.
Mellékhatások egyre erősebbek. Épp most is hullámzok.
Pedig megkérdeztem a dokit, hogy lehet-e szedni rá valamit és azt mondta igen, így vettünk remifemin plust. A patikus megkérdezte anyukámnak lesz-e.
Ja és most nagyon sokan voltunk szurin, és kicsit neki is keserdtem. Két lány szóba elegyedett velem, ők az elsőre jöttek 1. fokú endóval. Rajtam kívűl mindenki 30 felett volt. Csak álltam ott és bőgni tudtam volna, hogy a 23 évemmel (ami egy hét múlva 24) hogy tudom én legyőzni a 3. fokú endót, ha már ennyi idősen ilyen súlyos. Aztán a hab a tortán: utazásos papírra kellett kérnem pecsétet a nővérpultnál, ahol is a nővérke megkérdezte, hogy miben segíthetek, anyuka?
Ja és az újszülöttosztályon adják a szurit! Szegény férjem nem értette miért bőgök, mikor mentem a kocsihoz.
Na szép kis regényt írtam, bocsi.