Először is kívánom, hogy mindenkinek váljon valóra a terve, álma!
Én meg azt mondom, hogy én azért is szoktam pl. a keresztlányokkal (nem túl gyakran) együtt sütögetni vagy gyúrni sütés nélküli sütit, hogy ne érezzék nagy ördöngősségnek, merjenek hozzáállni, és a nagyobbik lány már tényleg nagyon öntudatos, persze nem öntelt. Tehát nem fél semminek se nekilátni, miért is ne sikerülne? - ez a véleménye.
Gondoljatok arra, hogy ebből is tanulunk. Nem igaz?
A másik gondolatom pedig az, hogy valószínűleg azért ilyenek a szülők, mert éreztetni szeretnék a saját fontosságukat. Ez szemétség?