Zsu: te most hol tartasz? Már nem tom, hogy ki hogy áll.
Annus: beírod, hogy Picuri december 5-én születik?!
Következő vizsgálatom pedig május 13. Ultrahang. Még jó sokára van, de remélem, addig nem lesz semmi gond. Addig jövő pénteken védőnő, és gondolom vérvétel.
Igaz is, sikerült a főnökömmel beszélnem, bár csak telefonon, mert megint kerültük egymást. Mondtam neki, hogy hétfőtől már nem tudok dolgozni. Tudomásul vette, sőt azt kell mondanom, hogy a helyzethez képest elég jól viselte. Hétfőn lehet hogy nem is megyek be, csak kedden, mert akkor úgyis interjúztatok, és akkor még elintézem a szükséges dolgokat, amik még az asztalomon vannak.
Aztán már csak az édes pihenés van, a nagyra növés és a pocakosodás. És ez most nagyon nagyon jó érzésekkel tölt el
(Kit nem, ha emiatt nem kell dolgoznia). A lényeg, hogy esténként meséket olvasunk, hogy hangolódjunk és Picuri is érezze, hogy szép az élet, érdemes küzdeni és megszületni.
Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de áááááááááá olyan jó!
Merszi, nagyon szurkolok neked is, és persze
mindenkinek, hogy jövő tavasszal már együtt tologathassuk a babáinkat. Csak pozitívan!!!
Ja, hétvégén megyünk autót venni, mert jó a táppénz a lakáshitel és az autó törlesztő részlet együtt
Na de már belekezdtünk, szal folytatjuk. Mondtam apának, hogy max hímzek itthon, vagy kötök és eladjuk. Bár abból szerintem még a kenyeret sem tudnánk kifizetni, mert nem vagyok egy tálentum, no meg kereslet sem nagyon van rá. Viszont a szemem tovább romlana. Na mindennek van jó oldala nem?!