Szép jó reggelt mindenkinek!
Már kedd óta itthon vagyunk, de sajnos időm sem volt bekapcsolni a gépet, visszaolvasni meg lehetetlenség!
Minden időmet leköti a kis Ruben.
Gratulálok mindenkinek aki az alatt az idő alatt szült míg nem voltam.
Én is és a kis családom is köszönjük mindenkinek a drukkokat és a gratulációkat!
Csodálatos anyának lenni!!!!
Születéstörténetet még nem írtam de igyekszem, nem lesz rövid annyi már biztos!
Dióhéjban annyi hogy ugye császár lett a vége: ez annyak tudható be hogy csütörtök egész éjszaka a 10 perces fájásaim 10 percesek maradtak, nem rövidültek, reggel bementünk a korházba 6-órakkor és még ennek ellenére is totál zárt volt a méhszájam, ezért a szülésznő kézzel kedett tágítani iszonyatos volt, de nem jutottunk előrébb, következett az oxitocin (fájáserősítő), kibirhatatlan fájásaim ellenére sem tágultam, (ezt fájásgyengeségnek nevezik aminek semmi köze a nevéhez).
Délután mondtam hogy már nem bírok megbírkozni a fájásokkal adjanak érzéstelenítőt.
Kaptam is hál istennek, nagyon jó volt, de a méhszájam nem tágult egész nap semmit a fájások ellenére sem.
Ezért az orvosok úgy döntöttek hogy megcsászároznak, ami nekem egy megváltás volt.
Közben kiderült hogy relatív téraránytalanság miatt nem is tudtam volna megszülni a ki Rubent.
A császárral csak jó emlékeim vannak, nagyon gyorsan felépültem semmim nem fáj és végig fenn voltam.
Remélem senkit nem ilyesztettem el semmitől, minden szenvedést megér a kis jövevény, és persze nincs két egyforma szülés.
Szeretnék szülni még legalább egyszer, igaz már csak császárral lehet, de nem is bánom.
Mindenkinek sok erőt és kitartást.
Íme a kis Ruben!