Végül elkért 5000 Ft-ot, ennek fejében elvittem tőle egy rózsaszín cetlit, amire felírtam a tökömtudja doki nevét és a gyógyszerét, amiről fogalmam sincs, hogy vényköteles-e. ...........! .......!
Sokra jutottam, mi? Ráadásul szegény férjemet is elrángattam, akinek jobb dolga is lett volna, és utána annyira mérges volt rám (ez szemétség volt tőle), hogy nem szólt hozzám, és azt mondta, hogy többre mennék, ha NEM BABANETEZNÉK, és ha várnám őt este az ágyban bájosan.
Egész este nem szólt hozzám.
Még elmentünk boltba, de se odafele, se visszafele, se ott nem kommunikáltunk normálisan. Aztán sírtam, mert dühös voltam és elkeseredett, és elegem van, hogy elkérik a sok pénzt, és semmit sem kapunk érte, pedig nem sokat kértem, ugye? És hogy egymáshoz küldözgetik az embert! Ja, mert azt nem is írtam, hogy mondta, hogy menjek el a háziorvoshoz, és ő küldjön majd el vérvételre, de milyen jó, hogy pont a múltkor voltam, tehát tudom, hogy nem tud elküldeni!!!!! Most oda is elmehettem volna potyára! Nem akartam leülni a gép elé, hozzátok, hogy ne szóljon be a férjem. Anyuékhoz se mentem le panaszkodni, túl mérges voltam. Remélem, nem haragudtatok meg, hogy ezt mondta, én megharagudtam, de ti ne, mert ez csak azért van, mert azt hiszi, másra se tudok gondolni, csak a gyerekre és ti erre még rátesztek egy lapáttal. Sajnálom, de én akkor is jövök ám, max. esténként nem, hogy ne legyen rinya.