Jó estét!
Benéztem hozzátok, egyedül töltöm a péntek estém, apa bizniszel...
Látom, sokan vagyunk egycipőben....
Én ugyan már férjnél vagyok, de Barbit abszolút nem terveztük, ő 2005 áprilisban született, és házasságot 2005 szeptember 24-én kötöttünk....
Pont úgy voltam, mint Adri, vártam, vártam a NAGY KÉRDÉST, de nem jött
Gondoltam, megkérem én a kezét...
De aztán egy szép napon erre ébredtem
Volt virág, gyűrű, kölyökpezsgő
.
Aztán tervezgettük az esküvőt, legelőször az időpontját... Ugye én télen voltam "kisterhes", amikor az ember lánya még normál állapotában sem tudja, hogyan legyen csinos, hátmég 5 hónapos terhesen, amikor az arca totál ki van rügyezve, mérete kb. 1 hétig állandó stb...
Ráadásul az egyik uh után beszaladtam a dokim rendelőjével szemközti esküvői ruhaboltba. Na azt ne tudjátok meg!!!
Hozzá kell tennem - tudom, hogy már meséltem - hasam nulla volt még az 5. hónapban is, tehát nem volt rám írva a dolog, ráadásul télikabát, sapka, sál, teljes bebábozódás
Mondom a puncusnak, aki épp a körmét reszelte, hogy feb. közepére tervezzük, milyen ruhát ajánl, miből van esetleg bővíthető méret stb...de még mindig csak lájtos a téma, mire ő:
Tudom anyukám, mi a pálya!
Ilyenkor csak azok jönnek, akiknek nagyon sürgős
Lányok!!! Én azt hittem elájulok! Azt sem tudom, hogy jöttem haza, még szégyelltem is magam, és mocskosul, piszkosul megalázottnak éreztem magam!!! rettenetes volt! Hetekig nem tértem magamhoz, és megkértem a párom, hagyjuk ezt most. Nem is érzem magam csúcsformában, de szeretnék az esküvőmre úgy emlékezni, ahogy kislány koromban megálmodtam!
Így aztán márc. 11-én összeházasodtunk 2 tanúval a polgármesteri hivatalban, és szépen, nyugiban megszültem a lányunkat. Aztán június körül elkezdem szervezkedni, és pikk-pakk összeraktunk egy fergeteges, 135 fős lakodalmat. 2 naposat!
Szuper volt és bár Barbi még 3 óránként szopizott, szuperul viselte az egész bulit! Bébiszitter vigyázott rá (szállodában tartottuk a bulit, ahol mi kaptunk grátisz szobát). Én is visszatértem a régi formámba és nem éreztem cikinek az egészet. Mindkettőnk családja boldog volt és elégedett!
Egyet nem tudok még, ha Barbus nagyobb lesz, hogy fogom megmagyarázni, hogy ő már ott parádézott az esküvőnkön
Ezt csak azért írtam le Nektek, hogy aki most úgy érzi, terhesen vág bele a házasságba, semmivel nem kevesebb, mint aki a "normális sorrendet" követi. És talán tanúlságos a történetünk, hogy nem feltétlenül kell parázni a kisbabázástól!!! Csodálatos és a gyerekek nagyon alkalmazkodóképesek! Ő születik bele a TE életedbe, és pikk-pakk bele is szokik!!!
Remélem segítettem!!!
Jó éjt mindenkinek!