Csapdák a házasságban
Szeretném rögtön helyesbíteni a címet. Egészen pontosan talán így hangzana: a házastárs rokonaival kapcsolatos csapdák. Hiszen a házasságkötéssel szerencsés esetben egész seregnyi új rokont is kaphatunk, akik - ha bevalljuk, ha nem - mindenképpen hatással lesznek a házasság alakulására. A rokonná válás minden érintett számára az érzések sokaságát jelenti, és egyaránt kelthet szeretetet, normális elfogadást, átmeneti feszültségeket, vagy pusztító gyűlölködést.
Az anyós mint a párkapcsolat elrontója
Ugyanakkor a munkám során napi rendszerességgel tapasztalom, hogy a problémákkal küzdő páros egyik tagja úgy kezdi a mondatát: „a gondok akkor kezdődtek, amikor az anyósom …” „ha akkor az anyád …” És azután következnek a rémtörténetek, amelyekben legtöbbször az anyós a főszereplő. Az anyós, aki kezdetben örül, hogy gyermeke rendes, az ő igényeinek is megfelelő partnert választott.
Aztán amikor kiderül, hogy a partnerből pár lesz, és az anya helyét minden területen elfoglalja a gyermek választottja, akkor jön a féltékenység, a kritizálás, a „csak azért mondom, mert jót akarok neked” kezdetű felvilágosító előadások, amelyekben kifinomult eszközökkel ültetik el a bogarat a szerelemtől boldog vakságban élő fiatal fülében.
Amikor házaspár kerül krízisbe, és a kapcsolat megromlásának okai között szerepel az anyós vagy após, mint a problémák elmérgesedésének gócpontja, mindig érdemes megfejteni, hogy mi az üzenete az anyós-após viselkedésének.
Az anyós az, aki mindenkinél jobban tudja, hogyan kell gyermeket nevelni, jobb ízléssel rendezi be a lakásunkat, hiszen az ő lakása is lám, milyen praktikus, és sokkal ügyesebben gazdálkodik a konyhapénzzel, hiszen honnan is tudná az, aki sosem vezetett háztartást, hogy mi fán terem a gazdálkodás(legalábbis ezeket hiszi magáról)?
Tudnunk kell azonban, hogy mindez csak a felszín. Az
igazi ok, amely az esetek 99 százalékára érvényes, az elengedésre való képtelenség. Az anya nem képes, és nem is akarja megengedni a gyermekének, hogy felnőjön, önálló döntéseket hozzon.
Megfigyelhető, hogy a legtöbben kétségbeesetten bizonygatják, hogy alig várják, hogy gyermekük „révbe érjen”, miközben kifinomult és álságos eszközökkel azon dolgoznak, hogy gyermekük számára nélkülözhetetlenné tegyék magukat, és bebizonyítsák, hogy gyermekük választottja a nyomukba sem érhet. Mindannyian ismerünk
folyton segítő anyósokat, akik rátelepszenek a gyermekeikre, és nem hagyják, hogy a fiatalok a saját, önálló életüket éljék. Ők azok, akik rettegnek a magánytól, az egyedülléttől, és
képtelenek szembe nézni a saját félelmeikkel. Ők azok, akik nem képesek a saját életüket élni, a gyermekeikben akarják megvalósítani saját álmaikat, a gyermekeik életének jobbítását a küldetésüknek érzik.
Tanácsok anyósjelölteknek
1. Az esküvő napján nem borulok a menyem/vejem nyakába, hogy „szívből gratulálok”, és utána nem kezdek el sírni.
2. Nem fogok mindent jobban tudni.
3. Nem mondom a menyemnek/vejemnek, hogy jé, ma egész jól nézel ki!
4. Kibírom, hogy hetente csak egyszer, vagy sürgős esetben telefonálok nekik.
5. Elviselem, ha a kisfiam kedvenc lekváros sütijét nem az én lekváromból süti a menyem.
6. Szemet hunyok, ha a kicsinyemnek idén nem én díszítem a karácsonyfát.
7. Nem simogatom a fiam/lányom fejét a párja előtt, hogy: szegénykém!
8. Nem mondom azt a menyemre/vejemre a háta mögött, hogy hülye, ronda, slampos, rendetlen …
Az anyósnak tilos úgy kezdeni a mondatot, hogy:
• látod, én így szoktam…
• nem szólok bele, de…
• nem azért mondom, de…
• csináld, ahogy akarod, de…
• a kisfiam/kislányom úgy szereti, hogy…
• a te édesanyád nem tanított meg arra, hogy…?
Mintha csak a mi helyzetünkről írta volna!!!
Szép jó reggelt. Rod tegnap olyan volt, mint a kisangyal. Mivel nem volt meleg kajája, megtudta, hogy valóban nem számíthat az anyjára, mert tesz rá nagy ívben. Így aztán leszedte a szárítót, elmosogatott, a bakancsa sárnyomait is felsöpörte a lakásban. Sőt eljött elém a sulihoz.
Kiderült, hogy olvasta a papírokat...még azért várok, nem egy napig tartott-e a királyság.