Sziasztok
Élek még
. Ne haragudjatok, hogy nem igazán írok (őőő.. érdekel ez valakit egyáltalán?
), de nem egyszerűek a napjaim a párom nélkül (de már csak két hónap – juhéééééééééj – és húzunk végre utána). Volt néhány elég keményen depis időszakom is miatta, mivel csontra egyedül vagyok (eszembe is jutott Anett és Zsu régi sztorija, mert bizony néha nekem is megfordulta fejemben, hogy vajh, mekkorát csattannék a ház tetejéről – utána mindig nagyon szégyelltem magam, próbáltam a teljes fizikai és agyi fáradtság rovására írni). Marci édespofa, de sajna leadni sehova nem tudom (anyós ugyan itt lakik 300 méterre, de nagyon elfoglalt, havonta kétszer talán, ha tud jönni Marci-nézőbe, akkor is kb. fél órára), anyukámék 10 km-re tőlünk, oda járok ki rendszeresen, de Marcus rajtam kívül senkinél nem marad meg, ha nem lát, már sírdogál a kis bogár. Szóval nincs tíz percem se, amit magamra fordíthatnék (leszámítva az estéket, amikor Marcus ágyba kerül). Amúgy tünemény, nagyon ügyes, szobát végigjárja simán, két fogacskája kint (eléggé meg is szenvedte).
Kajával furán állunk, mivel az édesen kívül mást nem nagyon fogad még el (Zsu, láttam, hogy nálad is ez van, állítólag csomó baba 8-9 hónapos koráig ugyanígy...), úgyhogy továbbra is minden kaja szopiból áll (minden nap főzök neki, eszik pár kanállal, bele is rázkódik rendesen, oszt húzunk szopizni...). Na mindegy, majd alakul, gondolom csak nem fog nyolc évesen is a mellemen lógni
.
Babák nagyon gyönyörűek (ikrektől mindig dobok egy hátast, szerintem senki nem mondaná meg, hogy koraszülöttek).
Hát még egyszer bocs, hogy nem nagyon írok – olvasni olvasom ám minden este
(bocs azért is, hogy most meg igen
).
Azért néha – ha gondoljátok – adok hírt magunkról.
És íme, Marci (képek – egy kivételével – mind anyukáméknál készültek).
bocsi, betöltöm az oldalt