Na, jó, ha nem, hát nem. Majd írok én.
Tehát: elmentem hastáncra, tök jó volt, csak nagyon sokat röhögtem, annyira elfelejtettem mindent a csaknem 1 év alatt (a tanár terhessége alatt nem táncoltunk). Utána felmentem az egyik, 60 éves hastáncostársamhoz, aki egyedül él, van barátja, de gyereke nincs, kivették a méhét
, és a hobbija a szép és kalandos élet (kirándulások stb.), és nagyon ízléses a lakása. Aztán a táncostárs levitt anyuékhoz, és elmentünk anyuékkal + a kislányokkal (mert itt aludtak náluk) Martonvásárba, a Beethoven-parkba, ahová elég gyakran el szoktunk menni sétálni, olyan gyönyörű. Mindig ott fényképezkednek a házaspárok az esküvő előtt. Most is láttunk egy szép fehér ruhát a távolban. (Mi is itt voltunk tavaly.
)Fáj is a szívem érte, újra felvennék egy bazi nagy, gyönyörű ruhát és vonulnék benne. Az se baj, ha nem lát senki, csak érezzem, hogy rajtam van. Na, majd egyszer ezt is kipróbálom. Nem igaz? Most nem rajtam a sor, hanem a két menyasszonyunkon!
Aztán hazavittük a csajokat, elmentem vásárolni és most itt vagyok. Most kel a tészta a buckához, akarom mondani, buktához!
Ja, és írtam egy e-mailt egy babanetesnek, mert olvasgattam ide-oda, míg rátok vártam, és azt találtam, hogy baromi olcsón szereznek hcg és lh (ovutesztet), és lehetne tőlük rendelni. Majd tájékoztatlak benneteket természetesen.