Sziasztok!
Szeretnék majd jönni bővebben is!
Addig is közkívánatra, szüléstöri:D:
"Ünnepi" baba
Kisbabánk tavaly júniusban költözött a pocakomba.Nagy volt az öröm, annak ellenére, hogy a körülmények nem voltak a legtökéletesebbek:a férjem márciusban váltott munkát, ráadásul egy másik városban.Így én is másik munkahelyen kezdtem el dolgozni.Pestről költüztünk le Debrecenbe,amit nagyon megszerettünk, de anyagiak híján csak albérletben laktunk.
De amikor pozitív lett a teszt, nagyon megörültünk.Eleinte hihetetlen volt, hiszen semmi jelét nem tapasztaltam a terhességnek, csak a szaglásom lett kifinomultabb.Horvátországi nyaralást terveztünk, Balatonnal mespékelve.Mikor hazaérkeztünk a nyaralásból, és elmentem wc-re, akkor vettem észre, hogy pecsételő vérzésem van.Ledobtuk a csomagokat, és irány a Klinika.Ott megvizsgált az ügyeletes orvos, aki közölte, hogy zárt a méhszáj, de ultrahangot nem tudnak csinálni, majd csak másnap reggel!Kértem, hogy vhogy csak legyen egy Uh, de mondta,hogy zárva van, és különben is Ő már nem ér rá, várják a terhesek!Ez szíven döfött, hiszen én is az voltam, de neki csak az éppen szülő nők számítanak terhesnek?
Az éjszaka pokoli volt, alig aludtam.Nem tudtam, hogy másnap mi vár rám?Műtét?Vagy egy pici babát fogok látni a képernyőn?Sírtam egész éjjel, talán ha egy órát aludtam.Beszéltem a babámhoz, hogy ne hagyjon el minket, nagyon szeretem Őt!
Aztán eljött a reggel:végtelennek tűnő idő, mire behívtak a vizsgálóba.Aztán a vizsgáló nő nézi a monitort, csendben, én meg csak egyet tudtam kérdezni:Él???
Mire ő:igen!De mire kimondta azt az igent, én már olyan izgatott voltam, hogy nem is tudtam másra figyelni, sem a méretekre, sem másra.Csak néztem a kis dobogó szívecskét.A vizsgálat után kisírtam magam, akkor már nem bírtam a könnyeimmel.Hatalmas kő esett le a szívemről.A vérzést egy kis haematoma(bevérzés) okozta, ami a petezsák mellett volt.Én meg is nyugodtam, azt mondták, majd kiürül, vagy felszívódik.DE, az orvos azt is mondta, hogy lelökheti a petezsákot.Még egy pár napot bent töltöttem, utánna szigorú fekvés következett a 12. hétig.
Ezek után viszonylag problémamentes volta terhességem, de a 34. héten éreztem jóslófájásokat, amik nagyon gyengék voltak, viszont a pocakom sokat keményedett.Megnyugtatásképpen bementem a Klinikára, ahol aztán bent is tartottak.Felkerültem a szülőszobára(pont aznap lett volna a szülséfelkészítő tanfolyam).A férjem is bejöhetett, így Ő is szemrevételezte a helységet.Kaptam tüdőérlelő gyógyszert, meg infúziót.Hatásos is volt.
Végül a 41.héten született meg a kislányunk, Emília.
Választott szülésznőm volt, de orvosom nem volt, direkt.Én a szülésznőben bíztam, tudtam ő lesz velem végig.És nem is csalódtam.Március 10.-re voltam kiírva, de Emili 15.-ét választotta születésnapjául.Én úgy szerettem volna,ha egy szép reggel elfolyik a magzatvíz,hiszen akkor biztos szülünk, nincs visszaút.És így is lett.Regel 7-kor arra ébredtem, hogy wc-re kell mennem.De mintha utánna is folyna vmi.Akkor jöttem rá, hogy ez a magzatvíz lesz, ami akkor még csak szivárgott, majd kis idő múlva éreztem egy pukkanást, és ezután szakaszokban, de folyt rendesen.Még egy darabig itthon maradtunk, majd 2 óra múlva bementünk a klinikára.Akkor 1 ujjnyira voltam kitágulva.
9kor értünk be a kliniára, jött a szülésznő is, megvolt a szokásos borotválás, beöntés.Egyik sem volt vészes.
Utánna ctg, amin eleinte nem volt jó a szívhang, de csak mert a hátamon feküdtem.
Felvételkor bő 1 ujjnyira voltam kitágulva, ami dél körül még nem sokat változott.Mivel elfolyt a víz, ezért kaptam 8 órát, hogy megszüljek, különben császár.
Még antibiotikumot is kaptam később ez miatt.
Szóval kora du. még mindig nem tágultam, ezért előbb jött az oxitocinos infúzió, meg a fájások, is, amik addig nem voltak vészesek, na de utánna...!!!!!!!!!!!!!!!
De csak nem tágultam tovább, így kértem az EDA-t , mert már nem nagyon bírtam a fájdalmakat, meg tudtam, hogy az segíti a tágulást is,ami be is vált.Csak a toló fájásokra múlt el a hatása.
De enélkül elfogyott volna az erőm is, így mindenféleképpen jó volt, hogy kértem.
Csak az anesztes doktornő vhogy nem találta el elsőre, így 2x is hátba döfött!!
A férjem csak ekkor volt rosszul, ő tartott engem mozdulatlanul.
Egyébként végig bent volt, és nagyon "élvezte", nem bánta meg, hogy bejött.A köldözsinórt is ő vágta el.Szülés után ő hozta vissza nekem Emilit, miután ellátták őt.
Szóval a tolofájások kezdete után kb. 1 óra múlva született meg Emili.De még 1x lebegett a császár pallosa a fejem felett, mert majdnem nem fért ki a buksija a symphysisemen(szeméremcsonti ízület).Végül 13 óra vajúdás után megszületett Emili, 4170 grammal, és 52 cm-el.Tudtuk hogy nagy baba lesz, az uh-okon mindig is mondták.
Hihetetlen volt, mikor először magamhoz öleltem Emilit!!!!!Nagyon nagy boldogság, de akkor olyan hihetetlennek tűnt az egész.
Nem is nagyon tudtam felfogni, csak néztem őt, ő meg engem.
Már akkor felsírt,mikor még csak a feje volt kint.
A férjem premier plánba nézte végig az eseményeket, a szülésznő félve nézett rá a gátmetszéskor, mire a férjem bólogatott, hogy csinálhatja.
Hát a varrás sem volt semmi, végig ordítottam az egészet!Kb. 1 óráig hímeztek, 2 orvos is, kb. 4 féle öltéssel.Mondtam is nekik, hogy ha lehet ne rajtam gyakorolják az öszes hímzésfaját!!!
Apás szülőszobában voltunk, ami azt jelentei, hogy csak én szültem egy kis szobában, és a férjem volt csak bent, meg a szülésznőm.Nagyon jó volt így, nem éreztem kórházban magam, ne zavartak minket.
Szülés utánna velem volt még egy pár órát Emili, éjszakára elvitték, hogy tudjak pihenni, de én nem aludtam semmit.Reggel korán hozták nekem vissza a kisbabámat, aki már nagyon hiányzott, és utólag meg is bántam, hogy engedtem Őt elvinni.
Iszonyatos erővel próbált szopizni, aminek eredményeként mindkét mellbimbóm kisebesedett(pedig volt ott csecsemős nővér, aki segített mellretenni, de hiába).
Ez megpecsételte a szopizást is, mivel 1 hét múlva már nem is tudtam szoptatni, annyira fájt, sírtam én is, és a gyerek is.Jött a fejés, és a táp.Lelkileg nagyon megviselt, hogy nem tudom szoptatni akisbabámat, de már már elfogatam, és bízok benne, hogy a második babánál már nem lesz ilyen gond.
Emili már a 3. féle tápszert kapja, ami nem nagyon ízlik neki.Nem túl jó evő, de a bébiételeket kezdi már kóstolgatni, és talán ízlik is neki.Most 6500 g, és 63 cm.Imádja a babúszást, és persze ha foglalkoznak vele.
Nagyon hálás vagyok szülésznőmnek:Pap Juditnak, aki már terhességem alatt is sokat segített, és világra segítette kisbabánkat.
Úgy olvassátok, hogy ezt még tavaly írtam:)
Andi!
sAjnálom én is, hogy nem tudtunk tovább maradni, majd legközelebb össze eresztjük a csajokat!!Emulinek úgy láttam nagyon tetszik, de már álmos fáradt volt.
Köszi szépen a gatyót!Dorka nagyon szép kislány, én vélek felfedezni benne hasonlóságot Emilivel, talán a nagy kék szemek miatt:D(bocsi megint a hasonlítgatásért
)
K.J.:csak vele ne akadjon össze az ember!Tudnék mesélni.
Bővebben majd ha rendesen visszaolvastam, most megyünk boltba.