Én sem vagyok híve a sírni hagyásnak, nem is bírnám idegileg. Persze, ha csak úgy nyávog, nyűglődik az más, azt szoktam hagyni, különösen ha tudom, hogy csak hiszti. Ha rendesen sír, mert mondjuk álmos, akkor 5 percet hagyom. Ennyi idő alatt az esetek többségében magától lenyugszik és bealszik, de ha nem, akkor megyek és megnyugtatom. Nekem szerencsére még nem üvöltött kocsiban, babakocsiban, mindig alvás lett a vége, nem tudom mit csinálnék, ha nem hagyná abba.
Anika írta asszem, hogy Apor nem sír ok nélkül, ez szerencsére Zitusról is elmondható, leszámítva egy két frontos napot. Zizi akkor szokta belelovalni magát nagyon-nagyon a sírásba, ha mondjuk éhes és én megvárakoztatom. A várakozást úgy értsétek, hogy mondjuk lerakom a kanapéra, amiből tudja, hogy jön a kaja, és én még otromba módon elmegyek pisilni, ami ugye kb. 1 perc. Na mire visszaérek, addigra van, hogy annyira sír, hogy tiszta vörös és már hangja sincs, mert még akkor is sírna, amikor elfogy a levegője. Biztos tudjátok melyik sírás ez!
És közben persze remeg keze lába. Annyira sajnálom ilyenkor, de egyúttal mulatságos is... És persze ilyenkor úgy ugrik a cicimre, mint aki minimum 3 napja nem evett.
Zitát egyébként nehéz kézben megnyugtatni, mert egyfolytában ficánkol. Tiszta perpetum mobile (így kell írni?
). Az új műsorszám a hordozóban való hidalás, Egy idő után teljesen lecsúszik, térdtől kilóg, a feje meg nyeklik. És tarja magát hídban, sokszor le sem teszi a fenekét, simán pakolhatnék is alá
Már várom, hogy el kezdjen mászni, akkor végre levezetheti fölös energiáit. Mondjuk onnantól meg nekem nem lesz egy perc nyugtom sem de hát ezt vállaltuk lányok.
A sírásról jut még eszembe, hogy ma amikor meglátta apumat, na akkor ordított, de úgy csajok, hogy tökre sajnáltam aput. Szegény meg még föl is vette, hogy megnyugtassa, na hát azt az üvöltést...és úgy nézett közben rá, mintha előtte legalábbis elverte volna. Odamentem, és szabályosan fordult, meg nyúlt felém, hogy vegyem át, eddig nem is láttam még tőle ilyen mozdulatot. Azt azért hozzá kell, tennem, hogy tíz perc múlva már szent volt a béke, utána vagy fél órát dajkálta apu Zizit.
Babuci miért kérdezted amúgy a sírás dolgot, volt ma valami műsorszám a művésznőtől?