2008.03.30 13:32
Szerző: Anonymous
Vicces...
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elott születtek, azok valódi Hosök,olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélo fenegyerekek. De tényleg!Gondolj csak bele, 1980 elott születettek, azaz MI, kész csoda, hogyéletben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sot mégbiztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyakfestékében akadt boven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegekkönnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmelellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonságinyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédonk és sisakunknem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan azásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem azugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a ketto között, miért pazaroljak hátrá külön szót.Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk ésmegvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.Pláne nekünk! Nyáron a derékig éro fuben és közeli kiserdokbenjátszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfurol azt hittük, hogy a sárkányfuegyenesági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csakszimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszeruen mivoltunk a hibásak. Sot! Ha az erosebb elgyepálta unalmában a kisebbet ésgyengébbet, az is rendben volt. Ez így muködött, és a szüleink nemnagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nemlehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az énháborúm!)Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint naptartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldsonedzodött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybol nyomna egyhátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk azsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívtákés már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, amihírbol sem ismerte az édesítoszert, viszont tömény cukorból készült. Alimonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakranéretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek akoloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestoskorban.Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagyesetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem voltPlaystationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról,muholdról és kábeltévérol, filmekrol, DVD-rol, Surround Soundról,internetrol, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, afocipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszeruenbecsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szüloket.Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülok.. ..Mégis itt vagyunk.Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkánfadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis ittvagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlanszabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihezértesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgniaz ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácsontúlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakatkereshetett magának.A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen megéltük.Boldogan szaladtunk végig az utcán az elso csók után, úgy, mintha mársohasem akarnánk megállni.Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltükbe, és nem sírtunk otthon a szüloknek. Sot! Ha lehetett, el se mondtuk.Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, abuntudat, a jóérzés, a felelosség. Ismertük ezeknek a szavaknak amélységét. Ezek voltunk mi.Hosei egy letunt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenülmosolyognak.
Remélem a kontrollon nem mondanak semmi csúnyát! Ja és slusszpoén szúrnom kell saját magamnak a hasamba szurit a trombózis elkerülése miatt. Tegnap 20 percig szenvedtem, mire beleszúrtam.
[/url]
De lehet,hogy más baja van, mert szerintem meg fogzik.
