Van egy kis időm, mert most aludt el a kis csajom, ugyhogy leírom a szüléstörténetemet!
Bocsi, de az elözményeket is le kell írnom, hogy érthető legyen a dolog!
Szóval minden hétfőn kezdödött, mikor is befektettek. Uh-n, nst-n rendbe volt minden, majd délután elkezdtem rendszeresen keményedni, meg fájdogálni, de estére elmúlt, ugyhogy azt állapitottam meg, hogy ezek még mindig jóslók. Hétfő éjjel szőrnyű éjjszakám volt, mert a szóbatársam ugy horkolt, hogy kinnt a folyóson lehetett hallani.
Szinte semmit nem aludtam. Keddi vizsgálatokon is minden ok volt, de a szobatársam folytatta a dolgokat nappal is, ahányszor én lefeküdtem pihizni, az holtziher, hogy ő is és megint rákezdett.
Aztán szerencsére este elment szülni, gondoltam akkor most kipihenem magam! itt már közel 40 órája nem aludtam, szinte össze tudtam volna esni a fáradságtól! De az én kiscsajom nem így gondolta, este 10kor elkezdödtek a fájások, és hát ezek már valodiak voltak, nem tudtam tölük elpihenni. Éjjfélig húzdtam az időt, majd fél egykor felvettek szülőszóbára! Szörnyű fáradt voltam, és nem tudtam lesz e erőm végigcsinálni.
Jött a dokim, megvizsgált, két ujjnyira voltam nyitva, magzatviz tiszta, gép már mutat fájásokat, bár még nem túl erőseket. Én már ezektől is nagyon szenvedtem, lehet, hogy a fáradság is rájátszott. Hajnali 1-től 5-ig nagyon nehéz volt, nem engedtek felkelni,(az éjjszakás szülésznő mondta maradjak igy fekve) és fekve szörnyűek voltak a fájások. szinte semmit nem tágultam, 5-kor még csak bő két ujjnyinál tartottunk. A dokim javasolta, hogy kelljek fel, én meg szinte megváltásnak éreztem, hogy felkelhetek. Hatkor megjött a váltás, és egy tündéri szülésznő jött, aki nagyon kedves volt, biztató szavakat mondott, és sokszor ott volt mellettem, és tartotta bennem a lelket. Nagyon jólesett minden szava, föleg így, hogy egyedül csináltam végig a dolgokat! Labdán és állva, járkálva vajudtam, valamennyivel jobb volt, mint fekve. aztán fél 8 magaságában jött a szülésznő, hogy egy kicsit feküdjek vissza. Nehéz volt minden egyes fájás, de gondoltam már közeledünk. Aztán egyszer csak azt láttam a monitoron mellettem, hogy esik a gyerek szívhangja, már csak 70 volt, ekkor hívták a dokimat, és felgyorsultak az események. Itt arra emlékszem, hogy egy kicsit megróppantam, sírtam vagy öt percet, és közben hozták nekem is az oxigént, mert egyikönknek sem volt rendes az ellátása. innentől felgyorsultak az események, behívták a főorvost is segiteni. Elkezdtek kézzel tágitani, és kézzel elsímitani a méhszájat, mert már nem volt idő, muszály volt kivenni a gyereket, aki már a csatornába volt. itt már nem volt fájdalomküszöböm, nem éreztem másféle fájdalmat a beavatkozásoknál. A dokim felülről nyomta a hasamat, késztetve a babát, a főorvos, meg lentről segitette a dolgokat, és negyedik kinyomásra megszületett az én kis csillagom.Ekkor volt reggel 8:48. Abban a pillanatban elmúlt minden fájdalom, és már csak a gyönyörüségemet kerestem a tekintetemmel, akinek nem hallottam a hangját. Majd pár másodperc múlva felsírt és a világ legboldogabb emberének éreztem magam abban a pillanatban. Majd a melkasomra tették és azt sem tudtam, hol simogassam, puszilgassam ezt a kisembert.
Nagyon nehéz volt igy szülni, hogy közel 50 órát nem aludtam. Ennek a kimerültségnek is tudható be az, hogy a varrás (mert kellett, mert repedtem is és vágtak is) után, mikor lettették a lábamat összeesett a keringésem, nem volt mérhető vérnyomásom, és késöbb is csak 70/50eket mértek. Nem engedtek elájulni, kétoldalt pofoztak, hogy tartsam magam, mig egy kicsit visszaáll a keringésem. A babát azonnal elvitték, mert nem tudtam volna mellre tenni. Engem is csak fél egy után toltak ki szóbára, addigra nagyjából rendezödött az állapotom.
Másnap pedig megjött a laborom, ami nagyon rossz volt, így pénteken két egység vért kaptam.
De ami a lényeg, hogy egy egészséges, gyönyörű újszülöttnek adtam életet, és minden más mellékes, a fájdalom hamar elmúlt, de a boldogságom azóta is tart.
És minden rossz ellenére bennem csak a szép él már csak, és így két hetes babával azt mondom, ezért a gyönyörű dologért bármikor képes lennék újra szülni.
És bocsi, tudom öndicséret bűdös
, de büszke vagyok magamra, hogy egyedül végig tudtam csinálni.