Szilde!
Írtam egy regényt, de aztán kitöröltem. Nem akarlak befolyásolni, csak itt olyan sokan javasolták az orvost, hogy kell valami másik véglet információ, hogy eldöntsd, NEKTEK mi a jó.
Réka első gyermekem. Úgy indultam neki az anyaságnak, hogy az újszülött úgyis egész nap alszik, nyugis életem lesz. Hazavittem a kórházból, délelőtt aludt egyet, aztán délután 4-től ordított egész éjszaka... szopizni nem akart, nálunk ez nem vált be soha megnyugatásra. Semmi sem hatott... sírt. Naná, biztos éhes, csak nem tudja, hogy kell enni... nosza pohárka, kanálka elő, tömtük a gyereket. Jött ki belőle, és ordított tovább. 2 hónapom ezzel telt. Táncoltunk a szoba közepén, dobáltam a levegőbe... ezek váltak be. A megölelem, megszoptatom, hasamon altatom, babakocsizunk...stb, ami más babáknál beválik, az nálunk nem
Én is kétségbe voltam esve, hordtam a dokihoz, aki kb. annyira volt okos az ügyben, mint én. Vetette velem kilószám a különböző csodaszereket (Dentinox, Nutrition (szentjánoskenyérfamag kivonat), tápszer 1.2.3....stb) Semmi sem hozott javulást. Sírt egész nap, és az éjszaka nagy részében. Hulla voltam. Emellett hízott rendesen. Akkor jött, hogy az anyatejjel van a gond. Túl zsíros, túl cukros, tejet ittam...stb. Állandó önvádaskodás, diétázás, hisztéria kerülgetett. 2 hós korában vettem egy hordozókendőt. Na az már valami volt
A lakásban nem működött, ott úgyanúgy üvöltött benne, de a folyamatos gyors sétálás az utca forgatagában... az igen, az bejött neki... de még ez sem akárhogy... csak ha kifelé nézett a feje. Nem kell mondanom, hogy a 2 hós kölköm nem tudta tartani a fejét... és tartottam a kezemmel. Mondták, hogy nem szabad, meg nem jó az neki... bántam is én, ha így végre elégedett volt
Aztán 3-4 hós kora között elkezdett kapcsolatot teremteni a külvilággal, nézelődött, nyúlt a játékok felé... akkor javult a helyzet. De mindig a nyüzsgést szerette. Érdekes módon ha ketten voltunk otthon egyáltalán nem lehetett letenni, de ha jöttek vendégek, vagy mentünk valahová, csend volt. Ezt áttörésnek éreztem az állandó vígasztalhatatlan síráshoz képest. Aztán 8 hós korában megtanult felülni, mászni, és már anyára nem nagyon volt szüksége. Ha volt újdonság, eljátszott egyedül, egyre kevesebbet sírt. Végül amikor megtanult járni, megszűnt minden ilyenirányú problémám... Soha többé nem sírt/hisztizett azért, hogy szórakozatssam vagy vegyem fel. Azóta teljesen önálló világfelfedező, és ahogy összehasonlítom a többi ilyen korú gyerekkel, azt látom, hogy sokkal inkább törekszik az önállóságra, sokkal kevésbé igényli a segítségem. Akár egész nap is elszórakoztatja magát.
Hajna dettó ugyanez volt, csak ott már nem aggódtam hülyére magam, tudtam, mire számíthatok, tudtam miért sír... mert önállóan nem tudja elszórakoztatni magát... az extrém helyzetekre vágyott, ahogy a mai napig is, csak most már képes ezt megteremteni magának.
Szóval én természetesnek fogom fel ezután ha a gyereket még öleléssel, szopizással sem lehet megnyugtatni. (Réka 3-4 percet szopizott, azalatt megette, ami neki kell... soha nem volt komfortszopi az élvezet kedvéért. Unta.) Már fura is lenne, ha valami átlagos nyugodtságú gyerekem lenne
Én meg tuti azért vinném orvoshoz, hogy hol marad az élet ebből a gyerekből