2003.10.06 00:59
Szerző: dicsu
Mindenkit üdvözlök! Már többször benéztem ide, de először írok. Igaz egyszer már megpróbáltam, de akkor még nem volt lelkierőm leírni a történteket. Most az aktualitás miatt megteszem. A terhesség (első terhesség) minden rendben volt, sőt még annál is jobban. A magánrendelésére jártam, minden alkalommal ultrahang, ennyiből állt a vizsgálat. De természetesen mindig készséggel rendelkezésre állt, ha kérdésünk volt. Szimpatikus volt, persze, különben nem jártam volna hozzá.
Aztán közelgett a kiírt időpont, és hat nappal előtte, egy szerdai napon délelőttre berendelt a MÁV-ba. Nem voltam egyedül összesen 5 kismama várt rá, mindegyik a magánrendelőből.
Megvizsgált, ami nagyon fájt, de azt mondta, hogy ez normális és egy kicsit lehet, hogy vérezni is fogok. (Azóta sejtem, hogy csinált valamit, méhtágító zselé, hasonló, hogy meginduljon.) A vizsgálat után azt mondta, még nincs semmi, de a héten tuti meglesz a baba, azért szóljak csak az apukának, aki vidéken volt, hogy induljon haza.
Én is hazamentem és ahogy hazaértem, kezdődtek a fájások, amelyek nem olyanok voltak, amilyennek általában leírják (20-10-5 perces), kezdettől fogva nem volt szünet a fájások között, igaz ekkor még nem is voltak erősek. 15 óra körül felhívtam (addigra a párom is megérkezett), elmondtam mi a helyzet, ő azt mondta 18 óra körül menjünk be.
Így is tettünk. Amikor odaértünk, már meglehetősen telt ház volt, a délelőtti 5 kismama közül már hárman ott voltak, én voltam a negyedik és később az ötödik is megérkezett. (Érdekes nem?) És persze voltak még olyanok is akik "spontán" estek be.
18 órakor rakták a CTG-t, a baba szívhangjai "szokatlanok" voltak, így fejezte ki magát a doktor úr, és a szülésznők is mondogatták, hogy az elmúlt 15 évben ilyet még nem láttak. Na ültem ott a CTG-vel a hasamon, kb. 20 perc után megvizsgált, azt mondta biztos meglesz aznap, de még van idő, és visszaküldött a CTG-re. Újabb 25 perc után, kikéredzkedtem WC-re, és utána már egy hátsó helyiségbe küldtek fekvő CTG-re. Ez néhány percig volt rajtam, majd H. közölte, hogy nagyon rossz a baba szívhangja azonnal császározni kell, és mivel sürgős, ezért altatásban, mert nincs idő várni az epidurális hatására. Pillanatok alatt elő is készítettek befeküdtem a műtőasztalra, leszíjaztak, altatóorvos, mindenki ott állt készen, csak dr. H. nem jött. És ez így is maradt több, mint egy órán keresztül. Közben nekem persze továbbra is fájásaim voltak, ott háton fekve leszíjazva, úgy fél óra elteltével a magzatvíz is elfolyt. Közben az altatóorvos próbált nyugtatgatni, ami az iső előrehaladtával egyre nehezebben ment, annál is inkább, mert a hordozható CTG nem jelzett szívhangot. Ekkor már este 8 is elmúlt, negyed 9-kor a körülöttem állók közül azt mondta valaki, hogy most már valaki csinálja meg. Ebben a pillanatban megérkezett dr. H. is. Ezután elaltattak.
Miután felébredtem a párom mondta, hogy nem látta a babát, mert felvitték a csecsemőre, nem tetszett nekik a légzése, és kap egy kis garatoxigént, de minden rendben, reggel lehozzák.
Hát reggel lett, de nem hozták, 8 körül jött az én doktorom is, és megerősítette, hogy minden rendben, de csak délután hozzák le. Úgy 9 körül gondoltam, császár ide vagy oda én csak szeretném már látni a gyerekemet, valahogy felmegyek. Mentem a nővérhez, hogy szóljak neki, ő erre "Jó, hogy jön, úgyis vért kell adni." Én: "Miért?" Ő: "Jaj, hát nem tudja, de kellemetlen. Átviszik az 1. sz. Gyermekklinikára."
Mire felértem a csecsemőre,már nem mehettem be, mert ott voltak a Cerny mentősök. Akkor láttam először az én kis babámat, amikor a mentősök inkubátorban kitolták és millió cső lógott ki belőle. Kaptam egy polaroid képet róla így, amíg újra találkozunk.
A párom ment a mentő után, a gyerekklinikán azt mondták, délután telefonáljunk. Ezt meg is tettük, és kiderült, hogy oxigénhiány következtében (aminek az okáról mi akkor persze mit sem tudtunk) agyödémája keletkezett, borzasztóan görcsölt.
Miután ezeket a híreket megkaptuk, megjelent a drága doktor úr is, akitől persze megkérdeztük, hogy ugyan mi történt, erre ő azt mondta, hogy nem tudja a kiemelés után ő rögtön átadta a babát a gyerekorvosnak és ő azt mondta, hogy minden rendben. Érdekes, hogy vajon, hogy nem vette észre, hogy amikor kiemelte a babát nem lélegzett, és rögtön intubálták, de hát vannak rejtélyes dolgok.
Mindenesetre megkérdezte tőlem, hogy én mikor akarok hazamenni, én persze azt mondtam, hogy minél hamarabb, erre ő, hogy akkor akár azonnal is mehetek (kb. 16 órával a császár után). Mondtam, hogy jó megyek, és így is lett. Ő mondta, hogy akkor szól a nővérnek, és ekkor láttam utoljára.
Haza is mentem, anélkül, hogy bárki megvizsgált volna előtte, vagy bármiféle papírt aláírattak volna velem, hogy saját felelősségre vagy ilyesmi.
A baba tehát az PIC-osztályon, lélegeztetőgépen, én otthon. A kicsinek nagyon kritikusra fordult az állapota, amikor leállt a veséje és a mája is, azt mondták, ha nem indul be a működésük, nem tudják gyógyszerezni és...de szerencsére másnapra beindult.
A párom és a húgom másnap bementek a MÁV-ba és elkértek minden papírt, ami a szülésemmel kapcsolatos, nagy zavarukban mindent oda is adtak. Ennek köszönhetjük, hogy tudjuk mi is történt. A babának a nyakán volt a köldökzsinór, ezért esett le a szívhangja a fájásoknák, amikor indult volna kifelé. Amikor megszületett nem lélegzet, azonnal intubálták, az éjszaka folyamán még többször leállt a légzése, leszürkült ilyenkor ballonnal lélegeztették, mivel nincs lélegeztetőgép. És mindezek ellenére másnap reggel fél 10-ig vártak,hogy átküldjék a PIC-re. Az Apgarja 2/5 volt, de ez csak kézzel a szülésnél kitöltött papíron szerepel, a zárójelentésre stb. már 5/5 írtak.
H. különben azért nem jött császározni, mert egy másik szülésénél is komplikációk voltak, ott az anyával. Az is egy szörnyű történet, de arról csak annyit, hogy az anya közel három hónapot töltött különböző kórházakban.
Abban a pillanatban lehet, hogy az az eset súlyosabbnak tűnt, ezzel nincs is baj, de valamelyikünket át kellett volna adnia, hiszen világos volt, hogy egyszerre két helyen nem tud lenni. És rám is azt mondta, azonnal kell műteni, azt hiszem 1 óra 15 perccel később, az nem azonnal van.
A kicsi 10 napig volt intenzíven, és még két hétig félintenzíven. Ott megismertünk egy négy éves kislányt, aki azért volt ott, hogy gyaomorszondát ültessenek be neki, mert nem tudott nyelni (de ülni, mozogni, beszélni sem). Az anyukája megkérdezte, mi történt nálunk, aztán, hogy hol és kinél, és nem fogjátok elhinni, hogy ő hol és kinél szült...
Nálunk szerencsére nem lett ilyen súlyos a helyzet (habár lehetett volna a PIC-en erre készítettek fel). Az én babám nagyon hipotón volt, ezért 4 hetes korától járunk a Dévény Alapítványhoz, és több mint egy éve a Pető Intézetbe is. A múlt héten voltunk MR-en, szerencsére az rendben van. De azért még sokáig fejlesztésre szorul, mind mozgásban, mind értelmileg. Reméljük mire iskolába megy, nagyjából behozza a lemaradást.
Biztos megkérdezitek, hogy ha valóban ez történt,miért nem pereltünk, hát azért nem, mert az ügyvédek azt, mondták, ha nincs súlyos maradandó károsodás, nem érdemes. Borzasztó, nem? Az orvos attól még ugyanakkorát vétett, nem rajta múlt, hogy nem lett nagyobb baj, nem neki köszönhető, hogy él.
Azóta is több hasonló esetről hallottam, és nem kívántam mást, csakhogy valahogy valaki állítsa meg, sajnos sejtettem, hogy valami nagyon nagy tragédiának kell történnie ehhez.
Biztos, hogy nektek, akik annyira dícséritek, csak jó tapasztalaitok voltak vele. De azt kell mondanom, hogy nektek szerencsétek volt.
Gondolkoztam sokat az okon is, hogy miért tett úgy ahogy, és miért nem adott át. Sajnos más nem jutott eszembe, mint az anyagiak, nem akart lemondani egyikünk pénzéről sem.
Azt mondjátok, az nem hiba, ha sok páciense van, szerintem az. És azon gondolkodtatok már, hogy miért vállal ennyit?
Mindenkinek egészséges, vidám babákat és komplikációmentes szülést kívánok.
UI: Amikor kórházat kerestem annak idején, abszolút nem volt szempont, hogy legyen PIC-osztály, pedig nagyon fontos, ha arról van szó, a legfontosabb, a baba életét mentheti meg.