Sziasztok! Kiestem pár napra, mert lebetegedtem. Megpróbáltam behozni a lemaradást. Így sikerült. Nézzétek el nekem a csúszásokat!
Csak az utcán egy járó-kelő volt az a néni, vagy van vele kapcsolatod? A könyv miatt beszélnénk vele, ha lehetne.
Safrany! Passz! Esélyem nincs erre a vállfájásra innen rájönni.
Kisvic! Pont ez a lényeg, szerintem, hogy nem szabad ültetni, ha még nem tud ülni, ahogy Te is írod. Ezt én egy pillanatig sem engedném senkinek, annyira fontosnak gondolom. A többi kézben kifelé cipelgetésről semmi rosszat nem tudok. Csak tényleg fontos, hogy a kézben cipelés nem hordozás. Annyira tök más! A kézben tartott baba folyamatosan rakosgatva van innen oda, onnan ide. Nincs körben megtámasztva a törzse, nem annyira szoros a testkontaktus, stb...
Kattix! Olyan jól benne vannak a kérdéseidben a válaszok! A lényeg, hogy ha a kendő jól van megkötve, akkor minden baba szereti a hordozást. Ez alól csak kóros esetek a kivételek (hospitalizálódott vagy autista baba), ami spéci kérdés. Ha jön hozzám egy anyuka azzal a problémával, hogy a babának gondja van a hordozással, legjobb először tisztázni, hogy jól van-e megkötve a kendő. Ha nem itt van a megoldás, akkor azt nézem meg, hogy van az anyuka. Idézlek: „félénken próbálkoztam” – ekkor a babád nem bírta a dolgot. Aztán biztos jobban lettél, ő pedig „sokkal jobban viseli”. Azt ajánlom, hogy ha van kedved, csináld meg egyszer, hogy amikor kötöd fel a babát, CSAK magadra figyelsz. Az érzéseidre. Én úgy tippelem, hogy „mintha feszült lennél, szokatlan neked az érzés”, próbálod „éreztetni vele, hogy ez most egy tök jó dolog, és végülis elvagy”, „biztos tetszik már valamennyire, de még azért nem vagy nagy kendő-fan”.
Érted a logikámat? Összekutyulódnak a dolgok. Te érzed a bizonytalanságot, félelemet, vagy valamit, azt a baba abban a szempillantásban érzékeli és visszatükrözi, mert annyira egyek vagytok Ti ketten, hogy ha te bizonytalan vagy, ő sem tudja magát biztonságban. Ez az egész teljesen természetes dolog és rendkívül gyakori! Azt ajánlom, hogy figyelj Magadra, és tisztázd az érzéseidet, járj utána a félelmeidnek, aggodalmaidnak. Sokat segít, ha megérted Magad, és ha helyes információhoz jutsz. Persze nagyobb babánál, gyereknél már az is számít, van-e éppen igénye a hordozásra.
Picilivi! A gerincről a részletek helyesek, csakhogy pontosan ezért nem egyenes a hát (ami azt jelenti, hogy kettős S alakú a gerinc), hanem teljesen görbe a gerinc. Mint egy C betű.
Kriszti! Anyaméhben görbe a fentiek szerint. A szülés nem változtat semmin, min is változtatna. A nyaki görbület akkor alakul ki, amikor megtanulja a baba tartani a fejét. Az ágyéki hosszabban alakul ki. Akkor kezdődik, amikor elkezd ülni, állni. Mikor stabilan jár, már kész a kettős S (tehát a hát egyenes), de a dolog még serdülőkorig alakul. Tehát a hát nem attól egyenesedik ki, hogy leteszed az ágyra a babát. Ha jól van kendőben, az tökéletes a hátnak, erről olvastam tudományos kutatást. (Ez persze a többi hordozóra is igaz – ha jó a hátnak, akkor jó a hátnak.) Nem tudok róla, hogy az ágyra rakással lenne baj. Most ez így korrekt?
Szerintem április elejétől lesznek fenn a honlapon:
...Vajk gyakorlatilag éjjel nappal ölben, vagy kendőben van, de kendőbe sokszor lusta vagyok fölkötni, vagy nem érzem praktikusnak, hogy 10-20 percre fölkössem, aztán szedjem ki- na ilyenkor gondoltam, hogy jól jön majd. A bal vállízületem is valamiért ki van készülve mostanság, azt még tehermentesíthetném is így...
[/img]
a didy sokkal jobban tart, nincs mese.
