Haj
Újra itthon
Most kettecskén mentünk Annalucival, Apa dógozott.
Képeket rakok nemsoká, csak lusti vagyok gépre tenni őket
Meg nem is mindig férek ide. De igyekszem
Pici betegeknek jobbulást!
Judit, áááááádejó, “ana” lettél
Decuki lehet, ahogy mondja
Mucim azóta se...volt egy “ány”, oszt kész... namajd később
Kati, van olyan magátólelalváshozszoktató módszer is, hogy felvesz/letesz. Kb. uaz, mint az otthagyós, csak ilyenkor vele maradsz. Leteszed a kiságyba, simized, beszélsz hozzá, ha elkezd sírni, felveszed, és amint abbahagyja, rakod is vissza (akkor is, ha félúton már rákezd a bömbire). Ezt is a Suttogóban olvastam, és néha erősen elgondolkodok rajta, hogy alkalmazom...aztán belegondolok, hogy nem elviselhetetlen a helyzetünk, minek stresszeljem magunkat...én még bízom abban, hogy gyermekem előbb-utóbb magától leválódik rólam
Gyanús, hogy inkább utóbb...
Szülés: hm, engem nem nagyon hagytak vajúdni...2 napig voltak jóslóim, azalatt kitágultam 2 ujjnyira (icipicit véreztem is, úgyhogy dokimat felhív, be a kórházba, ahol kiderült, csak a tágulás miatt), és amikor amnión voltunk (40. hét), bent is tartottak; burokrepesztés, aztán hajrá.
Anikó, nyugi, tudni fogod, hogy ezek olyan fájások!
Én attól féltem, hogy a ha elmegy a magzatvíz, észre fogom e venni...nekem ugye nem magától folyt el, de gondolom olyasmi az érzés, mint a repesztéskor...hát kizubogott belőlem
Kellemes meleg volt; mintha bepisiltem volna
Vacsoracsata: nekem ez pont olyan kikapcsolódás, mint a Maónikasó
Sőt, felváltva lesem a tévékettes Hal a tortán-nal
Mennem kő; bocsi, hogy sokmindenre nem reagáltam
Ezzel az ódallal még nem is végeztem teljesen...