Sziasztok!
Kikó!
Még egyszer grtaulálok, ügyes vagy!
Mni!
Nagyon szépek vagytok (én meg nagyon irígy)
KÉÉÉSZ vagyok! Ma elmentem Leventével busszal a városba (kismotor nélkülözhetetlen kellék ehhez).
Egy darabig elvoltunk, jártuk az üzleteket, galambokat etettünk stb.
A játékboltban már eltörött a mécses. A motort elhajította, hogy az nem jó, helyette traktor kell (potom 30-40 ezer ft-ért). Cirkusz elkezdődött. Mondtam beleülhet az autóba, ami 100 Ft-os érmével működik. NEM!
Jó akkor fizetünk. Kártyaolvasó nem jó, 10 percet várni kell. Teával itatom teljen az idő. Egy labda árára plusz 10 percet vártunk. Erre egy másik gyerek beült az autóba. Azonnal ő is be akart. Viszont ekkor már negyed óránk volt a buszindulásig. Ekkor már három órája bolyongtunk, és majd szétszakadt a derekam, hasam.
Kezdődött a földhözvágommagamat sztori. Percenként, üvöltéssel fűszerezve. Én három szatyorral, motorral, kistáskával egyik kezemben, másikkal Leventét a földről rángatva rohantam volna. Ezt csináltuk az áruházon keresztül, az utcán, még vagy 300 méteren. Buszpályaudvaron, buszok előtt (olajba, mocsokba), úttesten, még mindig földhözvágommagamat üzemmódban. Ekkor már üvöltöttem, engem nézett mki., már legszívesebben megvertem volna. Ekkor még a kórház gondolata sem riasztott, szinte vágytam rá. Pedig egy csomó játékot vettem neki, a férjemnek meg sem merem mutatni.
Étteremben folyt. köv. + egy csomag az ebéd.
Buszra fel, bőgés végig, bámulás....
Elegem volt.
Itthon folyt köv. Ebéd kiköpése, kanál, villa dobálása, nem evés, üvöltés. Utána mintha mi sem történt volna, jókedv, anya puszilgatása. Szinte szóhoz sem jutottam telefonálás közben, le lettem smárolva.
Na majd ha mind a 40-50 gyerekünk (topic) + a tesók ezt csinálják, megvitatjuk a dolgot, remélem tudunk majd egymásnak segíteni.