Sziasztok!
Továbra is le a kalappal mindenki előtt. Én ezek szerint nem jól osztom be az időmet, mert nem tudok jönni elégszer.
Remélem mindenki jól van.
Szüléstörténet:
Reggel bementünk a doki kérésére, vizsgálatra a kórházba. Már vittük a csomagokat is nem mondom be voltunk parázva. Csináltak CTG-t ami nem lett jó. Így meg kellett ismételni. Odajött a dokim, hogy meg fog vizsgálni más is, mert több szem többet lát. Majd hívjam, hogy mi lett az eredmény. Megvizsgált a fő orvos, aki szintén az indítás mellett tette le a voksát. Azt mondta jöjjünk vissza este és akkor felrakják a lufit ( ami egy katéter és a végét feltöltik vízzel majd súlyt tesznek az aljára).
Ezután hazamentünk párommal. Még hazafelé felhívtam a dokimat meg a szülésznőmet aki azt mondta, hogy egész nap pihenjünk. Na persze hazaértünk bőgtem egy sort már annyira kivoltam, hogy mi lesz majd. Majd lepihentünk persze nem tudtam elaludni csak pörgött az agyam.
Este hétre bementünk a kórházba csöngettünk a szülőszobán. Nem volt ott még a szülésznőm. Mondtuk, hogy miért jöttünk majd kint várakoztunk.
Behívtak. Rátettek CTG-re megint. Utána mondták páromnak, hogy apuka majd haza megy és reggel vagy amikor majd én hívom, hogy a lufi kiesett vissza jön. Én pedig ott alszom. Na ezt nem nagyon értettük, mert ugye mindenhol azt olvastam, hogy két-három-négy óra alatt kiesik. Meg hol is fogok én aludni? Hát igen elszállásoltak az alternatív szülőszobában. Nagyon kemény az az ágy ami ott van. De leterítettük meg ágyaztunk ahogyan kérték. Még jó, hogy nálam volt a kispárnám.
Ekkor még nem volt fent a lufim, mert a dokik épp a műtőben voltak.
Kb. 21 órakor jött a doki, hogy akkor fáradjak vele és felteszi.
Remegett kezem lábam fáztam vagy féltem nem tudom.
Mondtam is, hogy 1 újnyira nyitva vagyok. Mondta, hogy az jó mert nem fog fájni annyira.
Feltette kicsit fájt. De ami utána jött. A baba megérezte, hogy ott valami történt. Elkezdett úgy ficánkolni és ezáltal erős fájdalmat okozni, hogy felül izzadtam alul pedig reszkettem. Párom masszírozott úgy egy kicsit jó volt. Közben persze CTG vizsgálat. Rajtam a kötelek, ja és még tartsam is, hogy jó legyen. Nagyon ijesztő volt ez a fájdalom.
Ezután visszamentünk a szobába lefeküdtem az oldalamra. Nagyon feszített. Kértem is fájdalomcsillapítót. Kaptam egy szurit, hogy aludjak, mert holnap sok erő kell majd. Meg másképp nem fog menni mondta a szülésznéni.
Közben az agyamnak jelzett a lufi, hogy termeljen oxitocint. Lettek is 7-8 perces 1 percig tartó fájásaim. Ez volt úgy 10 óra tájt. A szülésznéni mondta, hogy meg fog vizsgálni. Így is lett fél éjfélkor megvizsgált. A lufi le volt esve. Na monda, hogy akkor hívja a saját szülésznőmet, hogy jöhet.
Miután lekerült a lufi már tök jó volt. Két újnyira voltam nyitva.
Ja és párom még jó, hogy nem ment haza mert ugye most indulhatott volna vissza, meg nagyon nagy fájásaim voltak jó hogy velem maradt. Nem is akart ő haza menni.
Beért a szülésznénim:
Na azt mondta, hogy burokrepesztés. Hát kis Máté feje feljebb ment, na azt mondta, hogy akkor oxitocin infúzió. Így nem repeszt meg semmit. Majd a dokim eldönti.
Bekötötte az oxit. Ezután indultak szépen lassan egyre erősebben a fájások. Közben tettünk fel zenét ami nagyon jó volt. Csak a gitárt hallgattam. Nagyon megnyugtatott. Tettem fel a karomra vajúdó olajat, aminek nagyon jó illata volt. Így rá tudtam lazulni a fájásokra. Közben félóránként ettem a homeós bogyót. Párom szegényke már majdnem elaludt. Meg féltett is , hogy mi lesz velem.
Közben bejött az ügyeletes orvos aki szintén azt állapította meg, hogy fent van a baba feje.
Úgy három óra körül egyszer csak elpukkant valami a pocimban. Hát a magzatburok. Elfolyt a magzatvíz. A szülésznénim mondat, hogy erre vártunk.
Gyorsan tisztába tették az ágyat alattam. Na ezután kezdődött meg az igazi fájás. Két percenként jöttek. Rajtam az oxitocin plusz a fájás és szívhang mérő. Kértem fájdalomcsillapítót. Kaptam is szurit ami elkábított minden fájás között.
Ezután felálltam és úgy vajúdtam, hogy a páromra támaszkodtam. Meg elővettük a labdát és arra is ráültem. Majd végül oldalt fekve ment tovább. Párom nézte, hogy mikor megy fel a fájás. Itatott plusz ettem a homeót meg szőlőcukrot.
Jött a szülsznénim úgy hat fél hét körül megvizsgált. Mondta, hogy jól haladunk.
Reggel hétre beért a dokim is megvizsgált mondat, hogy kilenc-tíz körül baba lesz.
Jöttek a tolófájások. Volt egy masszírozó labda a kezemben. Másnak minden erejét be kellett vetnie, hogy összeszorítsa de, én minden fájásnál sikeresen összenyomtam.
Ezek szerint fájt.
Mind két oldalamon kellett nyomkodnom. Először kicsiket, azután pedig nagyon. Majd megint jött a a dokim és persze fájáskor kellett megvizsgálnia. Borzalmas volt.
Megvoltak az előkészületek az érkezésre.
Nyomnom kellett combomat felhúzva. Párom fogta a fejemet. Szülésznéni elöl doki a hasamat, nyomta.
Nem tudom, hogy hány nyomásra bújt ki Máté de még amikor csak a fejeb búbja volt kint akkor megsimogattatta velem a szülésznőm. Nagyon maradandó ez az élmény a számomra.
Meg persze minden nagyon jó volt összességében.
Na persze a fájások nem igazán dobtak fel. Na de a végeredmény a lényeg.
meg ki emlékszik már erre.