mpatr, az elsőt jóslókkal és oxyval gyötörték ki, végül rendes hasbakönyökkel, ahogy kell.
A másodikkal (ez még szintén hőskor) rendes zselés indítgatás volt, este kékszínnel hajkezelés, reggel beöntés, borotválás, infúzió, már nyolckor mondták mindhárom alkalommal, hogy me már nem lesz egyerek, de az oxy ment 11ig. Én meg hullattam a hajam, elegem volt, bőgtem,és mivel influenza zárlat volt, kínlódtam a nagyobbik nélkül. Megfenyegettek, hogy hétfőn velem kezdik a műtőben csaszival, és vasárnap éjszaka pluff, magzatvíz el, gyerek megjött 3 óra alatt.
A kisebbek már nem indítottak, vhogy lement az a korszak, bár harmadikkal még volt egy napra befektetés, de kínomban éjszaka megszültem. negyedkkel már befektetés sem, bátran jöhetett majdnem 42-re.
Namost nem mondom, hogy nagyon élveztem a végét, de mindig felidéztem, hogy persze jó lesz megölelni... meg minden más... és hihetetlen vágytam arra, hogy képes legyek újra felmosni az ágy alatt (merthogy odáig nem tudtam lehajolni), és akartam túllenni, de a szülés mindig csak akkor indult el, mikor már legyintettem, hogy áhh, ez örökre bennmarad. Sőt, negyedknél komolyan kételkedtem, hogy egyáltalán gyerek nőtt a hasamban. Asszem nem fogok segíteni rajtatok, de legalább együttérzek, és jókat derülök, ha éppen lehangolna valami.