Nagy gratula minden kedves anyucinak!!!!
Tegnap vendégek voltak, meg eléggé k.o. vagyok még, de ma azért jobb... Éjszaka elég gáz volt, hol a hasa fájt, hol a cicimen lógott...
Na de akkor a szülés (vagyis a műtét):
16-án szombaton reggel arra keltem, hogy le van zsibbadva a nyelvem bal fele. Gondoltam leforráztam este. Délfelé kakilás közben észrevettem, hogy a bal szememet nem tudom annyira összeszorítani, mint a másikat. (Na nem szoktam én erőlködni, csak unatkoztam...
) Elmentünk kártyázni és a pöri-noki evészet közben kifolyt a számból a kaja. Mire hazaértünk már beszélni sem tudtam rendesen. Irány az SFR. Még jó, hogy full kész volt a kórházi pakk. (ugye-ugye!!!)
Rutin vizsgálatok közben kiderült, hogy az előző napi 120/60 most 160/100, fehérje a vizeletben, fejem lufi. Ideggyógyász szerint vagy a víztől, vagy valami megfázástól lett az arcidegbénulás.
Na felvettek a nőgyógyra toxémiával. Éjfélkor. (Megjegyzem nyolcra értünk be)
Következő egy hétben agyongyógyszereztek, a végén már 3x1,5 Dopegyt, 3x1 Corinfar volt az adag. Vérnyomás továbbra is magas volt. Az arcomra nem kaphattam emiatt kezelést. Na aztán végülis hétfőn megszántak és megkérdezték, hogy mit szólnék, ha ma lenne a műtét. Mondtam, hogy nagyon örülnék neki, mert már a térdemig vizes a lábam, menni sem tudok, nemhogy aludni. Na jó akkor megpróbáljuk megszervezni, kicsit pakoljak össze. Értesítettem a családot, hogy lassan készülődjenek, mert ma meglesz a baba, valamikor délután elővesznek. Tesóm már el is indult akkorra látogatóba szerencsére, mert pont amikor odaért akkor jött értem a szülésznő. Még pisilni sem volt időm, annyira váratlanul.
Kilenckor elvittek, 10.05-kor kiemelték Blankát, nem sírt fel, csak már kint, ahol fürdették, ezért sajnos csak már a pólyában láthattam. Műtét végülis nem volt gáz, csak mikor kicibálták, merthogy nem fért ki. Kiderült ugyanis, hogy 37 cm a feje és 33-34 a normális, valószínű nem tudtam volna rendesen megszülni, főleg hogy még lett volna 2 hét hátra.
Ja meg akkor döbbentem, mikor a nővérke mondta, hogy szép nagy fekete haja van, ugyanis apa és én is szőkék vagyunk.
Na az, amíg összefércelnek marha sokáig tart, már nagyon kínlódtam a végére...
Egy óra múlva kiment az érzéstelenítő és toltak fel az osztályra. Apa csak akkorra ért oda, mikorra engem vittek, tesóm meg tisztára oda meg vissza volt a gyönyörűségtől, hogy ő látta először.
Utána 6 óra fekvés, aztán fürcsi, tök fitt voltam, egyedül ment a dolog. Hozták a kiscsajt a punkfrizurájával, nem tudom a nővérkéknek mi ez a mánia, de minden reggel beállították, aztán nem győztem kisimogatni belőle...
Sajnos tejem csak péntekre lett, hála a vödör madártejnek, de minden etetés előtt legalább egy órát cicizett, szívta a nagy semmit, nem jött rá, hogy üres a csárda...
Ennek hatására most annyira fáj, ha ráteszem, hogy majd be szarok, apa fogja a kezemet közben, potyog a könnyem, de csak egy pár slukk és javul a helyzet. Még kell neki utána tápit is adni, ötvenet becsókol simán a két cici után plusszba.
Szerintem egy hét múlva már lesz hat kiló a csaj.
Két hét után tök király itthon, kicsit béna vagyok azért, még nem tudom igazából mikor mi baja, csak tippelek, de egyre jobban
Éjjel például azt hittem elég a cici, de két és fél óra után rá kellett jönnöm, hogy mehetek tápit melegíteni, aztán azzal kiüti magát pár órára.
Sajnos az arcom még full béna az egész bal oldalán, de a szám már jobb, enni tudok, csak a beszédem gázos. Ja és mivel a szemöldököm belelóg a szemembe, alig látok.
Szülés után kaptam minden nap elektromos kezelést, és itthon is el kell majd járni kétnaponta, meg fogy gyógyulni tutira, csak lassan.
Na most megyek előkészülök életem első füdetésére, ha ébred a kis csókosszájú, mindjárt lehessen akciózni, mert nagyon tud éhezni...