konan
jaj, szegény. Gyors regenerálódást!!!
betegszabi elözménye:
az alap szitu, hogy szept.-benmentem vissza dolgozni és nem szóltam, hogy hamarosan babát szeretnénk. Aláirom, ez igy nem volt tisztességes, viszont tudom, hogy máskülönben nem vettek volna vissza...
Tegnap pedig történt, hogy tegnap a nagyfönök kikelve magából kirohant az irodából, miután visszajöttem ebédelni, és megkérdezte, hogy a délután hátralevö részét olvasással, vagy munkával akarom tölteni, mert ujságot látott az asztalomon. Mondtam neki, hogy munkával, mindenképpen. Erre ö: jó, akkor hozzá lehet kezdeni, vagy el lehetmenni betegszabadságra. (nálunk nem szokás ilyet mondani, ha valakivel gond van, azt 4szemközt illik megbeszélni a fönökkell)
Némi vacillálás után bementem hozzá elnézést kérni (a nagy semmiért), és mondtam neki, hogy csak ezért nem szeretnék betegszabira menni, hacsak nem ö igy látja jobbnak. Erre ö nagyon felpörgött a legkedvesebb megjegyzése az volt, hogy kerülöm a munkát
és ha rajta múlna és nemlennék védett, akkor simán kirúgna
) és egyébként is milyen aljas vagyok, hogy nem jelentettem be hogy gyereket akarok. Próbáltam érvelni, nyiltan és öszintén beszélni, de akkor már annyira mindegy volt.
Volt még néhány mondat, tök lényegtelenek, ö úgysem hallotta meg, amit én mondtam, és mivel 10 perc múlva úgyjöttem ki az irodájából, hogy ha kézállásban taps a fejfölött 3 triplaszaltóval megyek be, akkor sem tudom bebizonyitani, hogy tudok és akarok is dolgozni.
Nem mellesleg mondom, kedves fönök 1 hónapja még szuper munkaerönek nyilvánitott a teljesitményértékelésnél. Érdekesmódon, miután bejelentettem, hogy babát várok, munkakerülö lettem
Kicsit most megnyugodtam, bár mégmindig bennem van a tüske, és igy persze én adtam alájuk alovat, mert igy hivatalosan is munkakerülö lettem, de nem akarom, hogy PÖttynek bármi baja legyen amiatt, hogy én minden nap idegbeteg leszek odabenn...
Hát ennyi a sztori.